Füzesi Magda: Sirályok
Míg köröznek a híd alatt –
alamizsnával megdobáltan –
még a lelkük is felszakad
egy-egy elnyújtott sikoltásban.
Az Ung rohan. A köveken
az apró habok is vacognak.
A sirályok – huszonheten –
rongyos álmokba kapaszkodnak.
Néha egyikük felkiált.
A tengert látja elmerengve.
És elsodorja a határt
a szilaj vizek végtelenje.
Pusztai Péter rajza