Katonai hűség

A nemrég lezajlott nagygyakorlatok alatt történt ez az eset. Az apró kis falucskában nagyon nehezen ment az elszállásolás. Ugyanaz volt a baj mindenütt, tudniillik, hogy kevés volt a hely. Így történt aztán, hogy egyik faluban egy egész ezredet kellett elszállásolni egy kicsiny pajtában, ahova alig fért be száz ember. A tisztikar pedig igen kényelmetlen helyzetbe került. A legénységgel nem aludhattak együtt, fölkerültek tehát a padlásra, ahol persze legkényelmetlenebbül az öreg ezredes aludt. Másnap panaszkodott is, és különösen éktelen haragra gerjedt, mikor meghallotta, hogy az elszállásolást végző altiszt kitűnően aludt valamelyik parasztházban. Maga elé citálta az altisztet és ráförmedt:
– Miért nem szállásoltál engem oda?
Az altiszt haptákba vágta magát és jelentette: – Ezredes úrnak jelentem alássan, hogy ott egy fiatal özvegyasszony lakik…
– Ejnye szakrament!
– … és féltem, hogy az ezredes úr szégyent hoz még utóbb az egész ezred fejére.

Délmagyarország, 1910-09-21.