Salamon Gyula: Antitézis

Beszélgetünk, beszélgetünk szerelmetes barátommal.
Nincsen a világon még két olyan ember, akik egymást mindig így eltartják szóval.

Örökösen járja az az örök téma,
amelyről, ha nálad épen aktuális,
bizalmasod előtt sohse maradsz néma.

Régi részlet-kérdés, sokat kell tárgyalni,
hogy az a két kis lány valódi két gyémánt, mégis a szemük is, a szívük is talmi.

Talány e két lánytól mindig a jó szó is.
s az az örök téma, míg nem vagy tisztába’,
de kifogyhatatlan olajos-korsó is.

Lám, mi két eleddig okos, józan férfi,
mostanság nem élünk más matériának, bár hogy rosszul tesszük, mindkettőnk jól érti.

Nyári örömünket mindig üröm rágja,
sok humoros, fanyar, sóhajtó beszédtől mind jobban merülünk a nagyszamárságba.

S ezen a fátumon nem segít már semmi. Istenem, istenem! de hát olyan jó is, tán legokosabb is nagyszamárnak lenni.

Délmagyarország, 1910-10-04.