Kiss Székely Zoltán: Párhuzam

Fenn az égen
tarka pára
árnyékába
burkolt fia
a Végtelennek – egy csillag –
pislákol…
Csak pislákol, de nem ragyog.

Lenn a földön
hínár s káka
iszapjába
fullad lánya
a sivár Földnek – egy virág –
pihegne…
Csak pihegne s képtelen.

Mindenfelől
kék fellegek
összegyűlnek
s fájó-meleg
esőcseppek
választanak el egymástól
csillagot és virágot.