(a Hanghoz, kihez azt mondjuk, hogy beszélek)

Halld Uram! Halld!
Mily szépen szól a furulya.
Elárulna minden titkot,
a tied is, ha beszélni tudna.

Lehet, hogy elhiszem egyszer neked,
hogy nem egy szívem van, hanem
valahány – lehet,
hogy megteszem ezt érted.

Jól tudod, kegyelemkenyerem
egyik fele tied, a másikat szétosztom
azok között, kik álmodni és hinni mertek, kik érted
a nehéz időkben is tiszta szívvel égig érnek.

Bocsásd meg nekem a fölfelé dobott köveket!
Lefele zuhanó árnyékuk ma is nyom.

Ordíts, üvölts ha kell!
Szólíts ha kellek neked!
Úgy mint születésem előtt,
mentsd meg az embert.
Ha nem is bennem, másokat, őket!
A hozzánk hasonlókat fogadd el.