A grúz fővárostól, Tbiliszitől 76 kilométerre nyugatra található a közel ezer éve alapított Gori városa. Ott született az 1870-es évtized végén (a hivatalos dátumot – 1879. december 21. – a történészek vitatják) Joszif Visszárionovics Sztálin. A Szovjetuniót közel harminc éven át vaskézzel és 1953-i haláláig egyre fokozódó terrorral vezető kommunista (?) politikus mégis máig őrzi egykori tekintélyét a volt szovjet birodalom országaiban (a Baltikum szigorú kivétel!), különösen szülőföldjén.

A grúzok rendre megemlítik ugyan, hogy Sztálin elsősorban a saját földijeivel bánt indokolatlanul keményen, ám politikusi, de főleg „a Nagy Honvédő Háborút megnyerő” hadvezéri érdemei minden negatívumot háttérbe szorítanak. Ezt Grúzia-szerte róla kapható tömérdek szobrocska és egyéb szuvenír is tovább erősíti.

A városról a legtöbben mint Sztálin születési helyéről hallottak. Ott található az életét bemutató múzeum, amely körülveszi egykori, konzervált szülőházát is. (Időben a felújítás kapcsolódhatott a 70. születésnap ünnepségsorozatához is, akár a budapesti 70-es számozású troli – amely 1949. december 21-én indult…)

A volt Szovjetunió területén megtalálható utolsó Sztálin-szobrok egyikét – amely a gori városháza előtti téren állt – 2010 júniusában szállították át a múzeumba, és az általa a negyvenes években használt, páncélozott vasúti kocsi is ott talált végállomásra.

Az épületet azonban továbbra is szemmel tartja egy Sztálin-szobor, kívülről, a főbejárattal szemben… A ma is tetemes számú, érdeklődő hazai, poszt-szovjet és külföldi turistáknak Gulág helyett inkább a múlt napfényes oldalát mutogatják.

Az egykori terrorra csak az azt értő külföldi turistákat emlékezteti a bejáratnál elhelyezett angol nyelvű tábla: a múzeumban a múltbéli szovjet propaganda jellegzetességeit láthatja. Ott kapott helyet a sztálini idők „nagy vívmányainak” bemutatása, s mellettük a „világ népei szeretetének” számos megnyilvánulása. Az ajándékok legtöbbje „a Vezért” ábrázolja, lehetőleg győzelmi pózokban. Ezektől kissé eltér a közöttük látható budapesti Szabadság-szobor kicsinyített mása, ám az eredeti alapján kialakított kompozícióról a szovjet katona nem hiányzik.

E sorok írója – a hetvenes években ott járván – látta az ominózus születésnap kapcsán a budapesti Szabadság téren felavatott (és 1956-ban ledöntött) „A nagy Sztálinnak a hálás magyar nép” feliratú szobor mini változatát is.
Sőt, az idegenvezetők beszéltek holmi herendi (?) dohányzókészletről is, amelyet Sztálin jellegzetes pipázása ihletett… (a cigarettából legtöbbször kiszedte a dohányt és úgy szívta el).

---

Köszönöm Vágó István barátomnak a fotókat és a szóbeli kiegészítéseket.

Forrás: Magyar emlékek a nagyvilágban

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ