RÓZSA

Jöttél mint egy szép álom
És letelepedtél a kert közepén
Gondtalan szívem csilingelni kezdett
Amikor a szölőben egy szál rózsára bukkantam
A kertben feltárulkozott a szépséged
Rózsaszínű illatoddal
Elcsábítottál és amint közeledtél
Egy szempillantás alatt enyhítetted összes kínomat

Jöttél mint egy szép álom
Láttalak amint rózsaszínű ajkad szétnyílt
Hogy kimondd
A legbájosabb szót

Lerántottad a horizontot
Mint visszfényt a homokba

A büszke rózsa szólított
Hogy a lelkem élvezze szépsége bőségét
Miközben a reggeli zsolozsmát hallgattam
Az álom ismét az oldalamra döntött

---

AZ UTOLSÓ MÁRTÍR

Ő volt az én szárnyas seregemből az utolsó
Aki legyőzte a tágas határt
Bátor szárnyas harcosom
Tudta hogyan kerülje ki az ádáz vadászt

Meglepő színe a szemembe szúrt
Szépségével az eget díszítette
Amint fel-feltűnt a magasban
Bársonyos teste szinte világított megbabonázott

Ő volt az igazi üstökös
Mérföldeket száguldott
Művészet varázslója volt
Nem is értette saját létezését

Egy nyílvessző szúrta át a mellét
Miközben a szellővel csókolózott
Többé már meg nem látogat
Mintha a pokolban lennék mind a hét nélkül

---

Fordította: Dabi István

* angolul író oriya költő – 1970

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ