Segesvár 28 ezres kisváros bő órányi buszútra Marosvásárhelytől. Már négy éve a nagyobb városban élünk, eddig mégsem tudtuk, hogy immár 17. éve szervezik a Proetnica fesztivált.
“Ennek a fesztiválnak az eszméje Dosztojevszkij Puskin-beszédében található” – mondja Volker Reiter, a fesztivál szervezője, aki bizonyára megörült nekem a Facebook-nevem miatt (Ivn Karamazov), hiszen szlavisztikát végzett Németországban. Hazatérve újraolvastam az esszét, és valószínűleg arra a gesztusra gondolhatott, mellyel Puskin Dosztojevszkij szerint Európa minden népét magához ölelte, mindegyikre az orosz nép testvéreként gondolt.
Görögök, szerbek, bolgárok, romák, szászok, magyarok, ukránok, zsidók, rutének, macedónok, albánok stb. léptek fel ezen a fesztiválon, mely idén augusztus 21. és 25. között zajlott – a Romániában élő nemzetiségek mindannyian. Néptánc, színházi előadások, könyvbemutatók, beszélgetések: a gyönyörű, noha helyenként elhanyagolt várban történt minden, s ezzel a történelmi patina is rárakódott a mai eseményekre.
Mi pénteken érkeztünk és szombat estig maradtunk: 23-án hattól Mariana Gorczyca könyvének bemutatójára mentünk el, és másnap négytől én tartottam egy előadást Egy magyar író román mesterei címmel román nyelven.
Mariana Gorczyca regénye a szászok deportálásáról szól, akiket 1945 januárja és 1949 decembere között telepítettek ki a Szovjetunióba egyszerűen a németségük okán, amit a hatalmasok „nácizmusnak” tartottak és akként ítéltek el. A könyvből megtudjuk, hogy a rendőrök olyan románokat is összeszedtek, akik élelmet hoztak a bajba jutottaknak, és éppen az állomáson tartózkodtak. A levélregényként is értelmezhető könyv két szerelmes történetét meséli el, akik közül a lányt az utolsó pillanatban megmenti a deportálástól az apja, míg a fiú Sztalinóba, azaz Donyeckbe kerül.
Közben séták és fényképezés Segesváron, beszélgetések a Burghostelben, ahol a fesztivál résztvevői reggelit, ebédet és vacsorát kaptak, üldögélések a teraszon a Citadella panzióban, ahol a szállásunkat biztosították, és az újbóli meglepetés, hogy milyen gazdag is ez a hely, ahol élünk, milyen váratlanságokkal lep meg folyamatosan.

Forrás: a szerző Facebook oldala

1. Ágoston Hugó:
   2019. augusztus 29. 17:00

   … „a rendőrök olyan románokat is összeszedtek, akik élelmet hoztak a bajba jutottaknak, és éppen az állomáson tartózkodtak” – ezt tanúsíthatom, nagybátyám. Ágoston Béla is így került (nem biztos, hogy pont az állomásról, de biztos, hogy Medgyesrő) szovjet hadifogságba. A helyzetet családomilag bonyolította, hogy http://plakatmagany.transindex.ro/agoston-hugo-augusztusaim

   …”a hatalmasok „nácizmusnak” tartottak és akként ítéltek el” – az igazság e körül a kérdés körül nagyon bonyolult… Tagadhatatlan tény, hogy az erdélyi németek többsége a második világháború idején fasizálódott, náci volt, ezt is a családból tudom. Érdekvédelmi egyesületük, a Romániai Német Etnikai Csoport formálisan, programja szerint is a hitleri náci párt helyi „civil” szervezete volt is, a falakon a Führer képe lógott, Siebenbürgen városaiban a Csoportnak akkora volt a hatalma, hogy minden ingatlant a tulajdonába vett! Ettől függetlenül a deportálás a „kollektív bűnösség” elve alapján aljasság volt.

   DE! A Romániai Német Demokrata Fórum (amelynek KWI elnöke volt) a forradalom után annak köszönhetően „vehetett vissza” mindent (összehasonlíthatatlanul nagyobb arányban és kevesebb cirkusszal, mint mi magyarok), hogy a nagyszebeni bíróság elismerte, hogy a Romániai Német Demokrata Fórum az egykori Romániai Német Etnikai Csoport jogutódja. És itt van a bibi elásva! Ugyanis nagyon nehéz azt mondani, hogy az nem náci szervezet volt! Per is lett a dologból, a jogerőssé vált ítéletet ügyészségi kérésre 2012-ben felülvizsgálták, ám rendelkezését a Gyulafehérvári Táblabíróság sem változtatta meg. Hogy ezt ki intézte el, milyen hatásra, igazságos-e vagy sem, nem tudom. De nem csodálkoznék, ha némelyikünknek Gyulafehérvárról – egyebek mellett, persze – Augustin Lazar jutna eszünkbe.

   Érthető, hogy a regény ezekre a lényegtelen kis részletekre nem tér ki.

   Köszönet Ivánnak a hangulatos beszámolóért, a vár tényleg gyönyörű, hányszor megmásztam azokat a qrva lépcsőket… Biztosan a zsidók is nagyon jól érezték ott magukat, énekeltek, táncoltak önfeledten a patinában…