Fülöp Kálmán: Paszulykarók

Langyos szellő
botorkál a
pirosban tündöklő
málnabokrok között –
a kertsövény
nyugalmát
madarak őrzik,

mintha tudnák,
hogy az egyedüllét
súlyos teherként
nyomja beteg vállát
a béna térnek.

Senki más
nem érzi fájdalmát
a lassan széteső
világnak, csak
a derék paszulykarók,
örök prófétái a kertnek –
akik segítségért kiáltnak.