A leglustább

Az egyik alföldi gyalogezred harmadik százada arról nevezetes katonai körökben, hogy ez idő szerinti legénysége egytől egyig lusta emberekből áll. A legszigorúbb tiszteket és altiszteket osztották be már a századhoz, de e körülmény sem változtatott a legények lustaságán. A múlt héten uj századparancsnok-kapitányt kapott a század. A kapitány kíváncsi volt, hogy mégis, melyik a leglustább a híres fiúk között. Az első szemle alkalmával így szólt hozzájuk:
— Fiuk! Nagyszerű foglalkozást tudnék adni a leglustább részére. Ezért, aki azt hiszi, hogy ő a leglustább, emelje föl kezét s lépjen ki a sorból. Villámgyorsan emelkedtek föl a karok s valamennyi egy lépést tett előre. Csak egy katona állott mozdulatlanul helyén.
— Hát te miért nem jelentkeztél? — kérdezte tőle a kapitány.
— Lusta voltam — felelte vontatott hangon a legény.

Délmagyarország, 1910-11-18