Újabb vitatkozó cikkek jelentek meg a Háromszék napilapban1, ezek ismét az első három, Bodvajon öntött vaságyúcső történetéről mondanak ellentmondó véleményt. Alulírott a dr. Süli Attila hadtörténész és az általa felsorolt történetírók pártján áll.
Már azt gondoltam, hogy a Háromszék napilapban Ki öntötte az első székely ágyúkat? és az Átalvető folyóiratban közölt Bodor Ferenc, a csíki Gábor Áron a közvitában11 című írásaim, valamint az Ágyúcső és puskapor című könyv4 véget vetnek annak a történészhadakozásnak, amelynek egyik vitatkozója Egyed Ákos akadémikus, a másik oldalon olyan történészek sorolhatók fel, mint Kővári László, Szabó Károly, Bözödi György, Pál-Antal Sándor akadémikus, dr. Süli Attila hadtörténész és még sokan mások.
Ez a vita ezelőtt 45 évvel kezdődött, amikor egy rövid cikket közöltem a Korunk folyóiratban A csíki Gábor Áron’ címmel, és egy válaszírást Egyed professzor Hol maradt a forráskritika ? bírálatára6, Bodor Ferenc Gábor Áron „testi-lelki jóbarátja”7 címmel.
Bodor Ferenc 1848-1849-es tevékenységének feltárását lényegében Bözödi György, szerintem a legkiválóbb Gábor Áron-kutatónk indította el, amikor ezt mondta nekem a három bodvaji vaságyúcső tanítójáról, Bodor Ferencről: „Igazad van, fiam, de nem akarok legendaromboló lenni.”
És úgy vettem észre – annak ellenére, hogy mindannyian nagyra értékeljük Gábor Áron szerepét a székelyföldi szabadságharcban – maga Bözödi György is egy hitelesebb Gábor Áron-képet szeretett volna megrajzolni, amit részben meg is tett a hagyatékában található iratokban8, valamint az élete alkonyán adott, Gálfalvi György író által készített interjúban, amelynek csak az idevágó részét idézem:
„- A Gábor Áron-regényeddel hogy állsz ?
– Állok. Alig valamivel többet írtam meg belőle, mint amennyi az Igaz Szó 1969. márciusi számában megjelent. Továbbkutattam Gábor Áron után, s olyan adatokra bukkantam, melyek egészen más színben mutatják, mint ahogy a köztudatban él. Idevágó dolgozataimban ezeknek az adatoknak csak egy töredékét közöltem. (…) Az ágyúöntéshez elsősorban a balánbányai ércet használták fel; a rakétagyártásban és a lyukasöntésben Gábor Áronnak nem volt akkora szerepe, mint ahogy eddig vélték. Az én Gábor Áron-képem lényegében nem sérti a nimbuszát, de vaskosabb, mint az a romantikus alak, akinek ábrázolták. Az alapvető dilemmám pedig az a regénnyel kapcsolatban, hogy ha én megírom a meredek valóságot, akkor azt az olvasók a regényíró fantazmagóriájának fogják tartani, a köztudatba rögződött eszményített képet pedig továbbra is valóságnak. A legjobb lenne közös borító alatt kiadni egy, a tárgyilagos kutatásra alapozott pontos tanulmányt és regényt, melyben felhasználnám azokat az érdekes és a kor hangulatát érzékeltető apróságokat, melyeket összegyűjtöttem.”9
Mindeddig talán nem is készítettek Bözödi Györgynél alaposabb dolgozatot Gábor Áronról és az ágyúöntéshez való hozzájárulásáról. Bözödi, a székely hős nagy tisztelőjeként, Gábor Áron 1849-ben című tanulmányában nem felejti el megjegyezni azt, hogy Bodor Ferenc is „tevékenyen részt vett az ágyúöntési munkák előkészítésében”.10 Bözödi György hagyatékában két olyan kiadatlan könyv is található, mely az 1848-1849-es székelyföldi eseményeket tárgyalja. 1848-1849 története a Székelyföldön című kéziratban több olyan rész olvasható, melyek reálisabban mutatják be a székely ágyúöntés történetét. Az egyik fejezetben, amely az Újoncozás. Katonai és polgári hatóságok viszálya. Ágyúöntés címet viseli, hasonlóképpen nyilatkozott Bodor Ferencről: „Március 9-én megbízta Csány a szentdomokosi bánya művezetőjét, ki előzőleg az ágyúöntés feltalálása körül is érdemeket szerzett volt.”11
Gábor Áron, miután megtanulta Bodortól a „bodvaji iskolában” a fúrás nélküli ágyúcső öntését, a továbbiakban mint szervező, intézkedő, utasító, irányító, igazgató, öntető (és nem öntőként) szerepel Bözödi tanulmányaiban.
Gábor Áron az ágyúöntés hőskorában, 1849. április-májusában, a közel másfél hónapig tartó kolozsvári-nagyváradi-debreceni utazásai idején nem vett részt az ágyúöntésben. Bözödi Turóczi ágyúöntő szerepét emeli ki: „Kézdivásárhelyen Turóczi Mózes rézműves irányításával, Gábor Áron utasítása szerint folyt az ágyúöntés június 20-ig, az oroszok betöréséig. Turóczi 63 bronzágyút öntött kézdivásárhelyi műhelyében, mind hatfontosokat, úgyhogy a rendelkezésre álló adatokból megállapíthatólag Gábor Áron összesen 69 ágyút öntetett, amiből 65 hatfontos volt (ebből kettő vas, a többi bronz) és négy háromfontos rézágyú. Ezekhez járult a Sepsiszentgyörgyön felszerelt Kálnoky-féle másfél fontos kiságyú, így a székelyek 70 ágyúval járultak hozzá a szabadságharchoz.
A Turóczi-féle ágyúk már szabatosabb modell szerint készültek, mint az előbbiek. Turóczi mint rézműves üstgyáros az ércvegyítés és -öntés mesterségéhez jobban értett: a harangmasszához 10 rész rezet és kevés cint is adott hozzá, hogy a bronz törékenységét mérsékelje.”12
Valóban, már a fentebb közölt Bözödi-hagyaték is arról beszél, hogy eltúlozták Gábor Áron ágyúöntő szerepét. Egyed Ákos tagadja Bodor Ferenc állítását, amely szerint Bodvajon 1848 novemberében „három darab hatfontos ágyút és mintegy 700 darab egész és vett golyót sikerült még megönteni (Gábor Áronnak jelenlétibe, akit e találmányba betanított) az ezekhez való anyagot gyártulajdonos Zakariás Antal úr ingyen, az igazgató Bodor Ferenc meg találmányát adá hozzá.”13 Tagadja, pedig Gál Sándor ezredes, aki a „kiváló” Bodor Ferencet és az általa is nagyra értékelt Gábor Áront eléggé ismerte, nem feledte el kiemelni visszaemlékezésében, hogy „néhány napon belül Bodor Ferenc segítségével Gábor elkészítette az ágyúkat”.14 Bözödi viszont nem az ágyúöntőt, hanem az ágyúk felszerelésével foglalkozó Gábor Áront emlegeti: „A golyókat is Turóczi maga öntötte ágyúihoz. Nagy segítségére volt a fülei (értsd bodvaji) gyárból az ő műhelyébe áthelyezett és az ágyúöntésben már begyakorolt vasgyári mintázó, valamint Scheidenberg Nándor hadi mérnök. Ezeknek az ágyúknak a felszerelését is mind Gábor Áron maga végezte.”15 Az asztalos, kerekes mesterséghez értő munkát nem lehet elvitatni a székely emberektől.
Nagyon fontos ez az idézet, mert kiemeli, hogy a bodvaji vasöntöde begyakorolt mintázóját azért helyezték át Kézdivásárhelyre, mert nélkülözhetetlen volt, ugyanakkor megemlíti egy hadimérnök nevét, amelyet Egyed Ákos könyvei nem ismernek.
Bözödi Györgyöt úgy tartjuk számon, mint Gábor Áron életének és munkásságának legalaposabb kutatóját, aki a „kitűnő szervezőképességgel” rendelkező Gábor Áron mellett nem feledte el kiemelni Bodor Ferenc szerepét az első fúrás nélküli vaságyúcsövek öntésekor, ugyanakkor Turóczi Mózes mellőzött öntőmesteri tevékenységét is méltóbb helyre emelte, mint ahogy azt mások tanulmányaiban olvashattuk. Talán az ágyúöntésről írt könyvfejezet még meggyőzőbben fog beszélni, ha egészében közlik.

1 Egyed Ákos: Egy irat töredékes és problematikus közléséről. In.: Háromszék, 2019. május 9.; Egyed Ákos: Maradjunk a központi témánál. In.: Háromszék, 2019. július 18.; Süli Attila: Néhány megjegyzés „Egyed Ákos: Maradjunk a központi témánál” című írásához. In.: Háromszék, 2019. augusztus 24.
2 Komán János: Ki öntötte az első székely ágyúkat? In.: Háromszék, 2015. március 21.
3 Komán János: Bodor Ferenc, a csíki ágyúöntő a közvitában. In.: Átalve-tő, 2017. július, 2017. szeptember.
4 Ágyúcső és puskapor. Mentor Könyvek Kiadó. Marosvásárhely, 2017.
5 Komán János: A csíki Gábor Áron. In.: Korunk, 1974.11. sz.
6 Egyed Ákos: Hol maradt a forráskritika? A Hét, 1976. február 13., 9. o.
7 Hargita Kalendárium, 1976,88-89. o.
8 Bözödi György hagyatékában egy kiadatlan könyv található. Címe: 1848-1849 története a Székelyföldön. EME Könyvtára, IV/9.
9 Gálfalvi György: Beszélgetéseink. Antológia Kiadó. Lakitelek, 2017. 155.o.
10 Bözödi György: Gábor Áron 1849-ben. In.: 1848 Arcok, eszmék, tettek. Kriterion Könyvkiadó. Bukarest, 1974.239. o.
11 Bözödi György hagyatéka. EME Könyvtára, IV/9.107. o.
12 uo.,105.o.
13 MUEKvlt. Kanyaró Ferenc hagyatéka, 23-as csomó, 3. o.
14 Gál Sándor életrajza, avagy a székely ezredes, ki nem engedett a 48-ból. Pallas-Akadémia Könyvkiadó. Csíkszereda, 2006.25. o.
15 Bözödi György hagyatéka, IV/9.105. o.

Forrás: Hargita Népe, 2019. augusztus 30, Műhely melléklet