Hogyan élnek a költők?

Erre a kérdésre nem könnyű a felelet. Bizonyos azonban, hogy a mai poéták jobban élnek, mint éltek a múltban. A múlt költője a holdvilág által gyéren világított padlásszobában vetette szerelmes verseit papírra, míg a modern költő ízléssel berendezett lakásában veti magát kényelmes támlás székébe, és elgondolkodva a nem annyira szép, mint érdekes hölgyre, írja a valósághoz nagyon közel álló verset. Micsoda óriási különbség van például a sevillai fogház — ahol Cervantes írta mesés regényeit — és Goethének előkelő, ritkaságokkal és értékekkel telerakott weimari kéjlaka között. Ezt az ellentétet egymaga átélte egy modern író, Wilde Oszkár, aki átélte a börtönt és a nagyúri életet egyaránt. Gürdher Kristian, a barokk kor zseniális költője beszéli, hogy ő egy olyan padlásszobában, ahova besüvített a szél, beesett a hó, önmaga kötözte be fájó lábait szalmával. Más híres költők ellenben a városi élet fényűzései elől, a nagy jólét elől a falusi magány egyszerűségébe vonultak vissza, így írta Montaigne legremekebb dolgait egy toronyszobában, ahol nem volt más, mint egy íróasztal, székek és egy hatalmas, egész a tetőig fölnyuló könyvszekrény telve könyvekkel. Egy más francia író, Le Maistre, oly szépen írta le az ő kis szobáját, ahol egy ágy, egy szék, egy kép és néhány, a mindennapi élethez szükséges apróság volt, hogy az olvasó valósággal megkívánta, hogy ugyanúgy éljen, mint a visszavonult költő. De Goethe is otthagyta az év egy részében weimari paradicsomát, és kiment kerti lakába, amely csak a legszükségesebb bútorzattal volt berendezve. És itt írta verseinek legszebbjeit. Valóságos angol humorral ír Leigh Hunler angol író az ő cellájáról, ahol két évig politikai fogolyként élt. Képzeletében a falakat rózsakertté változtatta, a tetőt kék éggé, és ez a képzelete adta meg neki az ihletet költői műveihez. A tehetségnek tehát tökéletesen mindegy, milyen keretek között él. A teremtő erő kitör akár a börtön celláiban, akár pedig a modern kényelem minden tárgyával berendezett kéjlakban.

Délmagyarország, 1910-11-12