A könyvek

Egy fiatal írót a Royal-kávéházi asztalnál a következő kérdéssel fogadott az egyik jóbarátja:
— Te, mi történt veled tegnap délután?
— Miért?
— A Bástya-utcában láttalak valami síró cselédleánnyal.
— Ja, igen…csakugyan…— felelte szórakozottan az író.
— Nos, nos, csak ki vele! Ilyen kalandjaid vannak neked?
— Ugyan kérlek, hova gondolsz? Mindössze az történt, hogy séta közben szembe jött velem egy szegény kis cseléd és keservesen sírt. Megesett rajta a szívem és megkérdeztem: „Miért sir, lelkem?” „Jaj, kérem, nagyságos úr — felelte —, most jöttem el a helyemről, és nem akarják kiadni a könyvemet.”
— Na és te mit mondtál neki ?
— Megvigasztaltam.
— Mivel?
— Azt mondtam neki, hogy ne sírjon, hiszen én se sírok, pedig az én könyvemet se akarják kiadni.

Délmagyarország, 1910-11-16