– történelmi (földrajzi, nyelvi stb.) lecke fiúknak-lányoknak –

Bevezetés

Az oroszhoni médiában pár napja ’címlapsztori’ volt, hogy a szizrányi zsidók visszakapták a zsinagógájukat…
Nekem ebben az volt a szenzáció, hogy még Szizrányban is voltak, vannak zsidók. A máig érvényes nemzetiségi meghatározás szerint: jevreji. Ahogyan a nagy Szovjetunióban, úgy a mai Orosz Föderációban is külön rubrika van a nemzetiségi hovatartozás kötelező feltüntetésének a pászportban (személyi igazolvány). Ebben (a hatóságok szerint) nincsen semmi megkülönböztetés: mindenkire egyaránt érvényes azonosítási szabály. És közismert: Oroszhonban minden ember egyenlő (és szabad, leginkább). Egyszer megkérdeztem odakint: mit írnak be annak, aki ’venger’ /magyar/ – azt felelték: természetesen azt, hogy ’jevrej’, mert ilyen családnévvel csak zsidók létezhetnek Oroszországban…Erőltettem a kárpátaljai magyarokat – rájuk meg azt mondták, hogy ők közismerten ukránok…

Történelmi kitérő
A legnagyobb szláv területet az ’oroszok’ (russzkije) lakták be és uralják mindmáig. A németekkel határos keleti szlávok (lengyelek, csehek, szlovákok, morvák, kasubok, szorbok stb.) és a Balkánt benépesítő déli szlávok (szerbek, horvátok, szlovénok, bolgárok, macedónok stb.), a bizánci birodalom – no meg a letelepült ’köztes’ románok és magyarok nyelvi és kulturális határvonalától Szibériáig (ma már attól is tovább) a ’keleti’ szlávok lettek a meghatározók. Legkorábban – velünk nagyjából egy időben – a mai Ukrajnából (Kijevi Rusz) szétrajzott ’nagyoroszok’ -, majd a tőlük elvált és csak 500-800 év múlva önálló nemzetté formálódott ukránok (’kisoroszok’) és beloruszok (’fehéroroszok’). Különálló nyelvi és kulturális szigetecske a (kárpátaljai) ruszinok világa.
Az orosz cári birodalom a kijeviből lett moszkvai nagyfejedelemségből nőtte ki magát a XIII. században, a lengyel szárazföldi és a Balti-tengeri határtól az Ural hegyei felé, majd azokon túllépve Szibériában (a Csendes óceánig) terjeszkedett – az ott élő népeket meghódítva, részben asszimilálva. Később – mikor megszűnt a bizánci császárság, meggyengültek a szlávokat folyamatosan támadó tatárok (mongolok) és kisebb részekre estek szét a közép-ázsiai moszlim kánságok – az ő területeik java részét is bekebelezték az oroszok. Akik még a normannokat is – akiket oroszul ’varjag’, ’varég’ néven ismertek – asszimilálta: a viking eredetű Rurik-dinasztia adta az orosz uralkodók első nemzedékét. A második – és utolsó – dinasztia a Romanovoké volt – őket Lenin bolsevikjai söpörték el.
A keleti ’nyitás’ (terjeszkedés) tengelye a Volga volt: nem véletlen, hogy mindmáig ez az etnikailag-nyelvileg-vallásilag-kulturálisan legsokszínűbb területe Oroszhonnak, ahol az állandóan forrongó Kaukázustól és Közép-Ázsiától eltérően meglepő békés együttélés alakult ki az évszázadok során. A soknemzetűségű Szovjetuniót 1991-ig 15 tagköztársaság, 20 autonóm köztársaság, 8 autonóm körzet és 10 autonóm terület alkotta, amelyeket összesen 120 régióra és körzetre, valamint 3217 kerületre osztottak. Egyes területek autonómiája csak formális volt, valójában – csakúgy, mint a cári birodalomban vagy akár manapság is – mindent Moszkvából irányítottak, elsősorban az oroszok. A sokat énekelt álhimnuszban /Drága föld, szülőhazámnak földje…/ áligazság volt tehát a ’… Minden ember érzi, hogy szabad…’ kitétel.

Közelítés
Mindezt azért bocsátottam előre, hogy eljussunk Szizranyhoz, amely Moszkvától Keletre, az Ural felé, néhányszáz kilométerre létesült, és a szaratovi terület (oblaszty) 3. legnépesebb városa. Sosem hallottam emlegetni: a környékén található egyéb városok is elvonták a figyelmemet. Pár száz (ezer) kilométeres körzetben olyan ismerősebb nevű települések vannak errefelé, mint Szaratov (nálunk az ősi városnevet viselő elnyűhetetlen hűtőgépmárkaként híresült el), Nyizsnyij Novgorod (inkább Gorkijként ismertük), Ufa (a baskír főváros), Csebokszári (a csuvas főváros), Joskar-Ola (Mari-föld fővárosa, a finnugor világkongresszusok kedvelt színhelye), Izsevszk (az udmurt főváros, itt gyártják az IZS motorkerékpárokat és autókat, valamint különféle fegyvereket) , Dzerzsinszk (az egykor Rasztyapino néven alakult várost a CSEKA első vezetőjéről nevezték el), Togliatti (a volgai Sztavropol az olasz kommunista vezető nevét kapta, de hírnevét az olasz FIAT-ból szovjetesített Lada, Zsiguli és más VAZ-autók biztosították), Uljanovszk (Lenin szülővárosa – a cári időkben Szimbirszk volt), Szamara (Kujbisev), Dimitrovgrád (Tatárföldön hirdeti a nagy bolgár kommunista nevét), Naberezsnije Cselni (a kámai autógyár székhelye – itt gyártják a KAMAZ teherautókat és más nehéz gépjárműveket – rövid ideig Brezsnyev volt az elnevezése; a tatár iparváros orosz nevének jelentése kb. ’partmenti csónakok’) … Az ős-finnugorok őshazája volt ez a Volga és az Ural közti terület, a maradék finnugorok többsége ma is errefelé él. (Egykor talán a magyarok ősei is innen indultak napnyugatnak…)
A tatárok földje, Tatarsztan magas fokú autonómiát kapott az Orosz Föderáción belül. A tatár és az orosz kultúra sajátos módon keveredik a Volga mentén, de nem kioltva egymást, hanem megőrizve a nemzeti tradíciókat. A Volga és a Káma mentén élő kipcsak törököket a 13. század, a mongolok („tatárok”) hódítása után kezdték tatárnak nevezni, előtte ezt a területet a muszlim Volgai Bulgária foglalta el. A vallási béke is jellemzője Tatarsztannak, bár 1991 után jóval több mecset épült, mint keresztény templom, de ennek az is oka, hogy a vallásüldözést jobban megszenvedte az iszlám. A tatár muszlim és pravoszláv orosz vallási vezetők azonban rendszeresen baráti gesztusokat tesznek egymásnak.

Az egykori szizrányi zsinagóga és a volt zsidó iskola tavalyi fényképe

Egykor erre járt Misa Sztrogov, a cár futárja is (Verne után francia-magyarul: Sztrogoff Mihály). 1975-ben francia-magyar-osztrák-svájci-olasz-belga-román-NSZK koprodukcióban készült színes, 7 részes kalandfilm-sorozat jeleneteit Magyarországon forgatták. A hős cári futárt a német Raimund Harmstorf , a tatárvezető áruló Ogarevet a román Valeriu Popescu, a cári tiszthez átpártolt szeretőjét a szerb-olasz Rada Raszimov, a tatár kánt a magyar Madaras József játszotta… Nemzetiségi tarkaság – mint a Volga mentén. (Megjegyzésem: voltak ott valamikor még letelepedett németek is, de őket Sztálin idején deportálták Kazahsztán és Szibéria vadregényes távoli területeire.)

Pontosítás
Szizrány 1685 óta Volga-menti orosz erőd – máig álló kővárral; a szamarai régió harmadik legnagyobb városa (175 ezres), a szaratovi víztározó partján, Togliatti mellett, a Volga egyik kanyarulatában (Sztálingrád-Volgográdtól északra).
Itt épült meg 1880-ban a Volga alsó folyásán az elsőt vasúti híd – 1500 m-es hosszával egy ideig Európa leghosszabb hídja volt. Megépítésekor II. Sándor cár nevét viselte (Alekszandrovszkij moszt), a NOSZF óta csak Szizrányi híd. 140 éve zakatolnak rajta a vonatok… Más turisztikai érdekessége nincs is az álmos városnak.
A kis (másfélszáz fős) zsidó hitközség 90 év után vehette újra birtokba a klubként működtetett épületet (1910-ben épült, 1930-ban kisajátították). Rabbit a közeli tatár fővárosból, Kazánból kaptak, ahol évszázadok óta létezik egy nagyobb zsidó közösség. A cári időkben nemigen engedtek letelepedni zsidókat a legoroszabb folyó mentén (Volga, maty rodnaja), de a tatárok mindig szívesen látták őket. Az ötvenes években nagyszámú fiatal jevrej költözött ide, mert másutt nem fogadták be őket a főiskolákra, egyetemekre. Így erősödött meg a tatarsztani értelmiség…
Végső soron a szizrányi régi-új zsinagóga is őket erősíti.

A fölújított szizrányi zsinagóga – belülről