Leánytípusok

– Milyenek a leányok nálunk és egyebütt?

Csokorba szedtük a különböző nagyvárosok leány-típusait. Jellemzésükre előkelő írók vállalkoztak. Némelyek a szatíra mögé rejtették el a jellemző vonásokat, de ezért így is érdekesen és vonzóan mosolyognak felénk az üde leányarcok.

*

A magyar leánytípussal kezdjük meg a sort. Ez erőteljesebb valamennyinél. A race a magyar leányok között könnyebben felismerhető, mint akár a bécsi, akár a berlini leányok között. A kultúra nem képes letörölni a magyar leány arcáról a jellegzetes vonásokat. A magyar leány nem olyan sziporkázó szellemű, mint a párisi, de okos és fogékony, könnyen tanul, és szeret tanulni. Az ízlése szolid és megbízható. A temperamentuma hevülő, de esztelenségekig csak ritkán ragadtatja el magát.

*

A berlini leány — Martin Beradt mondja — inkább érzéki, mint szenvedélyes. Tizenhárom, legkésőbb tizenhat esztendős korában eléri a belső fejlettségnek azt a fokát, ahol a gondolkodás is a nőiességbe érik. A nagyváros gyorsabban fejleszt, az elmét korábban élesíti, az elrejtendő dolgokat leleplezi, ennélfogva kevés dolog van, amit a berlini leány már tizennégy éves korában ne ismerne. A többit sejti, és hogy csupán sejtenie szabad, amit ismerni szeretne, azt szinte tragikumának érzi. Tragikusabbá, de egyúttal bájosabbá teszi az alakja, amely még csak félig tökéletes.
Tudja, hogy kifelé mi adja meg az asszonyi jelleget: a diszkréten előre domborodó forma és a hullámos vonalak. Az ő alakja nem ilyen. A természetes gömbölyödések helyén lapos fölületek terpeszkednek, ami épp annyira nem szép, mint a leányos szögletesség. Ezt a fukar ellátást nem bocsátják meg a berlini kis leányok a — természetnek.
És mégis elbájolók ezek a berlini leányok. Éppen belső érettségüknek és külső erőtlenségüknek az ellentmondása teszi szenvedélyessé, viharzóvá, gyorsan változóvá a lelküket, és férfiaknak rendszerint tetszik ez a gyakori színváltozás.
Feltűnő az asszonyiasság felé való törekvés a ruházkodásban is. Csaknem úgy öltözködnek, mint az asszonyok, és szabadon követhetik hóbortjaikat a divat minden területén. De nemcsak a divat varázsol kis asszonyokat belőlök. A városok forró levegője a legtöbb leány testét puhává és éretté teszi, úgy, hogy a fiatal leányok inkább asszonyoknak látszanak, ami miatt nem igen bánkódnak, minthogy a mai fiatalemberek úgyis jobban a fiatal asszonyokhoz vonzódnak, a nő pedig mindig is olyan volt és tudta olyanná tenni magát, aminőnek őt a férfi akarta. Ezért lett a berlini leányból — leányasszony.

*

A párisi leánytípust a szellemes Pierre Veber így jellemzi: a párisi leány legtöbbnyire okos, és ha történetesen nem az, akkor is tudja okosnak mutatni magát, és ez elég. De szíve mindenesetre több van, mint esze. Szereti a szüleit, a testvéreit, az állatjait, a szegény embereket, kedvenc reményeinek hőseit, legesleginkább pedig azt a képet, amelyet jövendő férjéről alkotott meg magának. Ami azonban távolról se azt jelenti, hogy a férjét is szeretni fogja, ha sikerül majd fogni egyet magának.
A párisi leány roppant ártatlan. Sok tilalmas könyvet olvas, de szerencsére anélkül, hogy meg is értené őket. A magasabb műveltségben is otthonos némileg. és tudja, hol vannak a francia gyarmatok. Ezt legalább olyan jól tudja, mint a gyarmatügyi miniszter.
A párisi leány szenvedélyes kórházlátogató, a betegápolás divat mostanában.
Jellemző a párisi leány energikussága is. Akad olyan, aki hat óra hosszat képes korcsolyázni megszakítás nélkül, sőt némelyik képes eltűrni olyan társalgást is, amit a legerősebb férfi se bírna ki hosszabb ideig. Szenvedélyesen szereti a báltermet, a korcsolya-pályát, de még szenvedélyesebben az áruházakat, ahol naphosszat ácsorog egy darab selyemrongy miatt. Ekkora szívósságot még csak a ruhapróbálásnál fejt ki. Panasztalanul próbál akár egy egész délután is.
A párisi leány imádja a sportot, és emellett buzgó a vallásosságban is. A világért se mulasztana el egy egyházi esküvőt, amikor oly áhítattal és figyelemmel követi a szent szertartást, hogy mire kimegy a templomból, hajszálpontossággal képes leírni — a menyasszony toilettjét.
Meg kell említeni a párisi leány engedelmességét is. Roppant szófogadó, föltéve, hogy a szülők ugyanazt akarták, amit ő akar. És miután a férfi mindig csak azt akarja, amit az asszony, asszonynak is mintaszerű a párisi leány.
A párisi asszonynál nincs jobb asszony a világon. És épen ezért — végzi Pierre Veber szarkasztikus jellemzését — Lillé-ből házasodtam, és nem Párisból.

*

A stockholmi leánytípus legfeltűnőbb jellemvonása a fölvilágosodottság. A lenhajú fejecske a modern problémákkal foglalkozik legszívesebben.
Csaknem minden stockholmi leány szenvedélyes híve a női mozgalomnak, de azért nem olyan ellenszenves, mint az angol suffragette.

*

A koppenhágai leányt úgy jellemzi Ivarin Michaelis, hogy az sohasem unatkozik. A szerelme nem tart tovább egy hétnél, de ha férjhez megy, akkor kitartóbb.

*

A londoni leány mindenáron egyéniség akar lenni, és él-hal az önállóságért. A másik nemmel szemben tartózkodó, szinte platonikus, és ritkán hallani, hogy valakibe szerelmes. A házasságot célszerű intézménynek tekinti, semmi másnak. Az angol leányok karcsúak, és van közöttük graciózus is.

*

A bécsi leány az a Wiener Madl, ez fejezi ki legjobban a jellemét, ebbe a két szóba komprimálták bele a bécsi pszihologusok a kedélyességet és a vér szárnyas ritmusát, ami Madl-t csinál a bécsi leányból.
A bécsi leány szereti a táncot és a muzsikát, különösen a keringőt, szereti a sportolást, de nem riad vissza a főzőkanáltól se.

*

A New-York-i Gibson-Girl sokat olvas és sokat tanul, és sokat utazik. De azért kevés leány viszi ott valamire. Kevés leányból lesz ott író, költő, festő, virtuóz, mint egyebütt. Öltözködni csak mérsékelten tud, bár a drága és pompás ruhákat módfelett szereti.

*

A spanyol leányok nagy része tudatlan és fanatikus. A szépségük azonban elfeledteti e belső gyöngeségeket.

*

A pétervári leány tele van forradalmi temperamentummal, lelki ellentmondásokkal, és leánytársai előtt akkor röstelli magát legjobban, ha nem mondhatja magáról, hogy tagja valamely titkos szövetkezetnek.

*

A nápolyi leány szépségéről híres, no meg a féltékenységéről. Szerelméért képes tönkretenni magát, de ügyel arra, hogy a leányos korrektség csorbát ne szenvedjen.

---

Délmagyarország, 1911-01-08/6.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ