(Marosvásárhelyi tavaszi könyvnapok élménye)

ha belenézek – és belenézek
az életembe
nem látok
csak nekifutásokat, töréseket
Visky András beszélt,
először azt hittem
Árpádnak rokona
de ő az apjáról, Ferencről mesélt
kinek könyvéhez
(Nagyobb van itt), István írt
– ő is Visky – sorokat
igemagyarázatok
s egy könyvvásár hangulatából kiszakított
imádságos pillanat
beleolvastam
szíven ragadott mi benne volt
innen látásom kettőssége
nincs kedvem hosszan írni róla
magamnak sem
úgysem olvasom újra
nem tudom ki az a nárcisztikus
aki magát olvassa untalan újra
régen untam a politikát mert azt hittem
érdektelen
s hogy beleszőtte magát az életembe
élvezettel olvasom Kántor Lajos
közelmúltról írt társadalmi naplóját
(Kolozsvári néző-2010)
nem is kell visszamennem az időben
sem a múltamba, hogy megértsem, ami történt
sokáig unalmasnak tartottam
száraz szocialista nyelvezetnek
de a felszabadulás illúziója
kitakarította szövegéből a fölösleget
rokonom szemléletben
miért jöttem rá ilyen későn
eltékozoltam kincseim?
mentségemre legyen mondva
más sem hitte (én sem) hogy gazdag lennék
jó most olvasni tőle
Visky Ferenc s az Ige most belém világít:
ezt a világot keresem – szeretem
vagy azt a másikat, ami nekünk készülődik
a kettő között repedek szét, ahogyan mindenikünk –
öreg ige ez
bár fiatal, azt mondja

2019-03-03