Csata Ernő: Ady, az új mítoszteremtő

A Hadak útja és a Csaba új népe című versek összevetése.

Ady végig tudatában volt annak, hogy ő mit képvisel: nem született proletárköltőnek, mint nyomorából adódóan József Attila, mindvégig úrnak tartotta magát, hétszilvafás nemesnek, ahogy a Beszélgetés egy szekfűvel című versében is vallja:

,,Hagyjatok meg úrnak, magamnak…
Én magamért vagyok s magamnak.
Akkor is, hogyha nótát mondok
S elpusztítnak rímek és gondok.”

Viszont, az anyagi és szellemi nyomorításért éppen az urakat, a magyar uralkodó osztályt vádolja, ami nem a munkás vádja a zsarnok ellen, hanem egy igazi úr vádja az uralomra méltatlan, tehetségtelen urak ellen, akik zsarnoki önzéssel romlásba viszik az országot. Lázadó, de mégse megy a harc kellős közepébe, mint Petőfi, nem tartja magát forradalmi vezérnek, más okokból sodródott a radikalizmushoz zászlónak, de nem zászlóvivőnek, úgy tartja, hogy

„Sem utódja, sem boldog őse…
Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek.”

csupán

„Szeretném, hogyha szeretnének
S lennék valakié,
Lennék valakié.”

Erős küldetéstudattal már az elején, az Új versek nyitányában, 1906-ban leszögezi, hogy

„Góg és Magóg fia vagyok én,
Hiába döngetek kaput, falat
S mégis megkérdem tőletek:
Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?
…Szabad-e Dévénynél betörnöm
Új időknek új dalaival?”

Góg és Magóg bibliai nevek, egy többféleképpen értelmezett legenda, mítosz hősei. A Jelenések könyve szerint a világ végén a Sátán felhívására harcba szállnak az Istennel, aki az égből tüzet bocsájt le és elpusztítja őket. Nagy Sándor legendája szerint északi pogány népek fejedelmei, akiket érckapuk mögé zártak, és a kitörés reményében döngetik a kaput és a falat. Dévény, magyar történelmi helyszín, itt lépi át a Duna a történelmi Magyarország nyugati határát. Tudatában volt költészete újszerűségének:

„S ha elátkozza százszor Pusztaszer
Mégis győztes, mégis új és magyar.”

Pusztaszer az a hely, ahol a honfoglaló (hódító) türk nyelvű törzsek szert ültek és felosztották maguk között az itt élő őstelepesektől elfoglalt területet, majd 300 év alatt nyelvük beolvadt az őslakók nyelvébe, természetesen nem nyomtalanul, a kölcsönhatás itt is érvényesült. Erről tanúskodnak az Árpád-kori kódexek (63 db. egyenként 800 oldalas), amelyekben 1280-ig, mindig megkülönböztetik a nép nyelvét (vulgus) az uralkodók nyelvétől. A hódítók aránya nem érte el az őslakosok 5%-át, ha figyelembe vesszük az 1848-as népszámlálási adatokat, amelyek alapján a 11 milliós lakosságból alig több mint 539 000 volt nemes, ezek voltak a honfoglalók leszármazottjai. Ady korának arisztokráciája Pusztaszeren ünnepelte a dicső múltat, de nem volt fogékony az újra, a fejlődésre, nem figyelt a kor kihívásaira, ezért írta, hogy ha el is átkozza százszor Pusztaszer, akkor is haladni, fejlődni kell, főleg a kultúrában. Költészetének megértéséhez jó, ha az olvasó ismeri a Bibliát és a magyar történelmet, legendáival és mítoszaival együtt. Ady új magyar mítoszt teremtett, azzal, hogy verseibe behozott rengeteg, már ismert legendát és mítoszt, új szemléletmóddal, beépítve kora szimbolista költészetébe, mint azok az építészek, akik a modern épületeikhez felhasználják a római téglákat is. A Hadak útja versének már a címe is egy ilyen hitvilágba visz, ahol a Hadak útja, ami a Tejút, csillagai a székely monda szerint Csaba királyfi és hun vitézei lovainak patkónyomai, amit még csillagösvénynek vagy égi kerekudvarnak is neveznek. Ez mind az égabroszon vagy égboltozaton van, itt nyüzsögnek a mesebeli, mitológiai alakok, ahol szinte egész történelmünket és népi hiedelemvilágunkat látjuk megelevenedni a csillagok tarka pompájú ragyogásában. Őseink szerint a Tejúton éjjelente tündérek közlekednek, az az ő országútjuk, amelyen a világot körbejárják. Néhol tündérek fordulójának nevezték azt a helyet, ahol a Tejút elágazik. Ez az égi országút magába foglalt egyéb térségeket és mesebeli lényeket is, volt ott barázdásút, kerekudvar, hajnalhasadék és sellők, bábák, táltosok, sámánok is felruccantak az égre körülnézni. Ott kanyargott a híres szarvasnyom, ahol a szarvasünő új hazába vezette Hunort és Magort. A székelyeknél az égi országutat Hadak útjának nevezték, amihez azt a hiedelmet fűzik, hogy az volna az égből jövő segítő hadak lovainak patkónyoma. Ezzel a mitológiai háttérrel kapcsolódik a Csaba új népe (2) vers A Hadak útja (1) című vershez. Hunniában

„Rontás-álomban, szertevetve
Aludtak jó katonák,
Lehelnek kürtje nem búgott föl,
Az Égen sem voltak jelek,
Király sem küldött véres kardot,
Aludt váróan a sereg.
Álmuk fölött új vitéz-élet
Igért és rajzolt fény-kaput
S üzent nekünk Csaba népéről
A villámló és nagy Tejút.” (2)

Amikor Lehel (Tas fia, aki egy történelmi személyiség, több krónikánkban is szerepel) kürtje megszólalt, akkor a csapatokat ütközetbe hívta. Az urak (a vezetők) nem érzékeltek veszélyt, mert ilyenkor szokás volt, hogy a király parancsára az országban körbehordozták a véres kardot és hadba hívták a nemeseket, pedig

„Hunniában valami készül,
… Máma Tűz-ország Magyarország,
…Százezernyi parittyás Dávid
Készül bízón, dalolva rátok:
Ejh, jó urak, dicső urak,
Ilyen gyávák a Góliátok?” (1)

Itt egy bibliai történet jelenik meg, mint metafora: az elégedetlen tömeget százezernyi parittyás Dávidként jeleníti meg, akiktől megijednének a vezető Góliátok. Góliát ószövetségi alak, filiszteus (azaz palesztin) férfi volt, az utolsó óriások egyike. A Biblia adatait átszámítva több, mint 2,70 méter magas lehetett. Dávid, Isai legkisebb fia, győzte le kettejük emlékezetes párviadala során, amikor egy parittyából elhajított kővel pontosan homlokon találta Góliátot, aki elájult és eszméletlen állapotában Dávid az óriás kardjával le tudta vágni annak fejét. Ez a nép azonban nem Csaba népe, hanem az elégedetlen, kifosztott sokaság:

„E roppant nép nem Csaba népe,
Melyről legenda szólott nektek.
Más nép e nép, ez csak: a Nép,
A fölkelt Nép. S ugye, remegtek?
…Új legenda, új harcos ének:
Ez a Jövő, kész Jövő
S pirkadása a magyar Égnek.
Ez az ezer évig nyomorgók
Százszor lesújtott bús csapata,
De az erő, a friss Erő
S vígságát a nagy Élet adja.” (1)

Ez nem egy elképzelt, hanem egy valóságos tömeg:

„Nem jöttünk égi Hadak-Útján,
Sorsunk vad ösvény, Föld s a por,
De, ím, egy új Csaba-legenda
Lelkünkben lázasan dalol.
…És egymás felé már csörtettünk,
Mint rég eljegyzett cimborák,
Festő képét, poéta versét:
Fölkínáltuk egymás borát.” (2)

Ady azonosul az őstelepes meghódított néppel, az ezer éve nyomorgókkal:

„Megtaláltuk az őseinket:
Mennyi bús homlokú magyar,
Kinek azért kellett pusztulni,
Mert újat, emberit akar.
Megnyíltak lángolón előttünk
A Bólyai- s Csere-sírok
S hozzánk szegődtek szép sorjában
Az árnyas, magyar mártírok.” (2) 

Ugyanakkor szent meggyőződéssel állítja, hogy ez a sereg a jövő, a sors és a végzet:

„Mi vagyunk: Jövő és Igazság,
Engesztelés és nagy Ítélet,
És mi vagyunk, csak mi vagyunk
Jó Sors, ha kell s ha nem kell: Végzet.” (1)

Mélységes hittel és reménnyel gondolja, hogy ez a nép fog trónt ülni:

„Itt van a nép, trónt ülni fog most
Ezer évig férge a rögnek,
Ítél a nép, ítélni fog
S ezerszer jaj a bűnösöknek.” (1)

és ezután már csak az igazságtevés jöhet:
„Itt már csak igazságtevés jön,
Mert a bűnösök már nagyok:
Adjon a Sors belénk oly bosszút,
Amilyent Csabának hagyott.” (2)

Csaba királyfi a székelyek legendás vezére, mennyi a legenda és mennyi a valóság a személye körül, ez még heves viták tárgya. Tény, hogy a székely és magyar nép eredettörténete szorosan kötődik Csaba királyfihoz. Csabában nem tudjuk mennyi bosszú lehetett, de az apjában Atillában biztosan tudjuk, hogy sok bölcsesség volt, amikor ott állt seregével a védtelen Róma kapujában és földig rombolhatta volna, de megkegyelmezett és visszavonult.
Bár A Hadak útja négy évvel hamarabb íródott (1908), mint a Csaba új népe (1912), mégis ez a két vers egy is lehetne, hiszen tartalmilag és szimbolisztikájában nagyon hasonlóak, mi több, szerkezetükben is szinte azonosak, A Hadak útja 12, a Csaba új népe pedig 15 szakaszos, mindkettő négysoros szakaszokból áll, amelyeknek a rímképlete, többnyire: ABCB, az első szótagszáma: 9,9,8,9, a másodiké: 9,8,9,8.
A nagy fordulatot már tudta 1918 után, de nem érte meg a trianoni békeszerződés aláírását, hogy látva-lássa, azt a nagy igazságtalanságot, amit elkövettek, éppen az úgynevezett, nyugati kultúrnépek a magyarokkal, a 907-es pozsonyi csata zászlóira felírtak szellemében, ahol az egyesült európai haderő gyűlt össze, az akkori német király dekrétuma szerint: „Ugros…eliminandos esse”, azaz elrendeljük, hogy a magyarok kiírtassanak. Ami akkor lehetetlennek bizonyult a harctéren, most részben sikerült.
A két vers:

A Hadak útja

Vörös jelek a Hadak Útján:
Hunniában valami készül,
Rongyos hadak, roppant hadak
Seregelnek vígan, vitézül.
Máma Tűz-ország Magyarország,
Fagyott testét a láng befutja.
Csoda esett. Földre esett,
Benépesült a Hadak Útja.
Százezernyi parittyás Dávid
Készül bízón, dalolva rátok:
Ejh, jó urak, dicső urak,
Ilyen gyávák a Góliátok?
E roppant nép nem  Csaba népe,
Melyről legenda szólott nektek.
Más nép e nép, ez csak: a Nép,
A fölkelt Nép. S ugye, remegtek?
Dobban a Föld s piros virágos,
Nagy kedvvel a Napot köszöntjük.
És láng-folyó, szent láng-folyó
Minden utca, ha mi elöntjük.
Új hadsereg a Hadak Útján,
Új legenda, új harcos ének:
Ez a Jövő, a kész Jövő
S pirkadása a magyar Égnek.
Ez az ezer évig nyomorgók
Százszor lesújtott, bús csapata,
De az erő, a friss Erő
S vígságát a nagy Élet adja.
Ágyú, gyilok, úri bitangság
Nem fog a mi dús ereinken:
Ha meghalunk, hát meghalunk
S ha meghalunk, meghalt itt minden.
Mi vagyunk: Jövő és Igazság,
Engesztelés és nagy Ítélet,
És mi vagyunk, csak mi vagyunk
Jó Sors, ha kell s ha nem kell: Végzet.
Minden mienk, csak a tűrés nem
S nincs hatalom, amely megingat
És hangosan, nagy-hangosan
Idézzük meg hóhérainkat.
Ez az ország a mi országunk,
Itt most már a mi kezünk épít.
Tobzódtatok, tobzódtatok,
Éppen elég volt ezer évig.
Hír és dal ma riongva vág szét
Városfalak közt, falvan, pusztán:
Itt van a nép, megjött a Nép
Vihar-irammal, Hadak Útján.
Itt van a nép, trónt ülni fog most
Ezer évig férge a rögnek,
Ítél a nép, ítélni fog
S ezerszer jaj a bűnösöknek.
(1908)


Csaba új népe  

A Bakonyoknak Bakonyában
Fájdalmas fél-századon át
Rontás-álomban, szertevetve
Aludtak a jó katonák.
Lehelnek kürtje nem búgott föl,
Az Égen sem voltak jelek,
Király sem küldött véres kardot,
Aludt váróan a sereg.
Álmuk fölött új vitéz-élet
Igért és rajzolt fény-kaput
S üzent nekünk Csaba népéről
A villámló és nagy Tejút.
Álomban se tudtunk egymásról
S még álmunk sem adott hitet,
Mersze nem volt csatározásra
S tábort-ütésre senkinek.
De ütött mégis a mi óránk,
Kuckójában ki-ki riadt
S vállalt magyar bajnoki sorsot
Egy őrülten szép hit miatt.
Nem jöttünk égi Hadak-Útján,
Sorsunk vad ösvény, Föld s a por,
De, ím, egy új Csaba-legenda
Lelkünkben lázasan dalol.
Egy riadó zúgott emitt föl,
Amott egy izzó gondolat
S kihúzta kardját hüvelyéből
Ezer ébredt eszme-lovag.
És egymás felé már csörtettünk,
Mint rég eljegyzett cimborák,
Festő képét, poéta versét:
Fölkínáltuk egymás borát.
Bekalandoztuk a világot
S mosolygott ránk a szabad Ég
S esküdöztünk, hogy szent masszával
Be lesz töltve a szakadék.
Hunnia sivár szakadéka,
Ez a mindennél szomorúbb:
Itt lesz, esküdtünk, vén úrfiknak
S alj-aggoknak termő toruk.
Megtaláltuk az őseinket:
Mennyi bús homlokú magyar,
Kinek azért kellett pusztulni,
Mert újat, emberit akar.
Megnyíltak lángolón előttünk
A Bólyai- s Csere-sírok
S hozzánk szegődtek szép sorjában
Az árnyas, magyar mártírok.
S minden halott, ki élt magyarnak,
Javítónak is valaha,
A mi seregünk légi szárnyán
A magyar Isten lovagja.
És mi mind, Csabának új népe,
Egymásra-lelten esküszünk,
Hogy a Bakonyok Bakonyából
Minden rest álom messze tűnt.
Itt már csak igazságtevés jön,
Mert a bűnösök már nagyok:
Adjon a Sors belénk oly bosszút,
Amilyent Csabának hagyott.

(1912)


2019. szeptember 7.

Szóljon hozzá!