Kissé vonakodtam felütni egy olyan könyvet, amelynek az a címe, hogy Szíved helyén épül már a HALÁLCSILLAG (szerző: Cserna-Szabó András; Magvető Könyvkiadó, 2018.) Már megint egy könyv az emberi tragédiákról, megaláztatásokról, kínzásokról, hát épp ez kell nekem a nyári szabadság idejére, olvasnivalónak? – kérdeztem magamtól, s már tettem volna félre a kötetet. A szerző neve azonban megakasztotta mozdulatomat. A 77 magyar pacal írójáról sok mindent el tudok képzelni, csak azt nem, hogy hosszú lamentációi parazsán lassan pirítja rozsdabarnára olvasóit, hogy azok aztán úgy hulljanak a kulturális depresszióba, mint részeg járőr a nyitva hagyott munkagödörbe.
Valójában nem tévedtem sokat. Bár a könyvbéli Halálcsillag nem valamiféle gyilkos rezsim félelmes jelvénye, hanem a Hamis Csöcsök diszkópunkegyüttes lemezének a címe, a tragédia, megaláztatás és kínzás pedig egy agglegény szerelmi és szakmai helykeresésének szinte szükségszerű velejárói.
Humor, irónia, önirónia és lazaság jellemzi a szerző stílusát. Cserna-Szabó csak nekidől a kocsmaasztalnak (az Éden nevű bárban), és úgy mesél, mintha ott ülne velem szemben. Semmi faxni, fru-fru, habosítás, éljen a hétköznapiság és a szókimondás. Ebben a regiszterben azonban a pofonok éppúgy fájnak, mint a valóságban. Szerző nem is kíméli az olvasóit, záporoznak hősére, Emlék Bundásra a pörölycsapások, miközben az nem tud, vagy inkább nem akar semmit sem kezdeni az életével mert egyetlen igazi szenvedélye, nagy szerelme, Léna (román ortodox apa és magyar katolikus anya gyermeke, aki valahol Havasalföldön született) menetrendszerű pontossággal hagyja faképnél, alázza meg őt, aki pedig ezek után is vár rá úgy, ahogyan csak Darvas Iván tudott. Így aztán hősünk tökéletes biztonsággal megy el tulajdon boldogsága mellett és minden lehető módon keresi a bajt (rendszerint meg is találja).
De a dolog nem ilyen egyszerű. A történetbe egyszer csak beúszik egy western-história, amelyet Bundás pénzszerzés okán kezd írni. Egy ideig úgy tetszik, hogy a vadnyugati sztori párhuzamosan fut a cselekmény fősodrával, aztán egyszer csak a történetek egyre-másra keresztezik egymást a szereplők Blacklordból átjárnak a Király utcába, mi több a western főhősét, James Lee-t ugyanúgy vágja át Agnetha, a svéd prostituált, mint Bundást Léna.
És most kellene jönnie a katarzisnak. De az nem jön. És Emlék Bundás szíve helyén épül már a … .
Merthogy az író hitelesen nem tud mást, mint eldalolni saját fájdalmát, s örömét. Ez nemcsak az említett történetekből derül ki, hanem abból is, ahogyan időnként – nem is ritkán – Szerző megvillantja gasztronómiai kultúráját. Pacalról ugyan csak egyszer esik szó (és nem is dicsérően), ám az író nem tud ellenállni az itt-ott felbukkanó ételek zamatos ismertetésének. Mindenképpen említést érdemel még Cserna-Szabó András jártassága a romániai viszonyok között. Ez nemcsak a könyv egyik mottójából derül ki, amely egy Nichita Stănescu idézet, hanem abból is, ahogyan a székelyes nyelvi fordulatokat, tájszavakat nemcsak ismeri, de megkapó szépséggel használja is. Tárgyi tudása a kolozsvári vendéglőkről, bárokról, kocsmákról pedig még az erdélyi írókat is megszégyeníti.