Kiss Székely Zoltán: Hold-udvar
A Hold fennakadt
a szomszéd kert fenyőhegyén
s kifakadt.
Vére lüktetve tócsává dagadt körülötte.
A lassú cseppekben aranyvért csorgatott a szemembe.
Az én szívem is egy közöny-ágban
fennakadt,
s folyik, folyik a vérem.
nem veszi észre senki sem.
Most holdsápadt-egyedül vagyok…
(Szeretném, ha itt lennél mellettem
e néma-méla pillanatban…
Hallgatnánk, amint a Hold szíve meg-megdobban…)
Pusztai Péter rajza