Lejárattak újból

Kollégáim azzal fogadnak, hogy olvastam-e Ola Larsmo beszámolóját a Dagens Nyheterben? Illetve jelen voltam-e a stockholmi kultúrházban 5-én?

Ola Larsmo az egyik legtekintélyesebb svéd zsurnaliszta, a Dagens Nyheter pedig a legnagyobb és legolvasottabb reggeli lap, az április 5-i est témája a mai Magyarország volt, a szervező a svéd PEN, melynek Ola Larsmo az elnöke. A meghívottak: Földényi László esszéíró, Bolgár György rádióriporter és Bogdán Mária, cigánykérdésekkel foglalkozó szaktudós, mindhárman Magyarországról, valamint Rosenberg Ervin műfordító (többek közt Kertész Imrét fordította svédre) és a nyolcvanéves Hédi Fried, aki megjárta Auschwitzot, ottani  tapasztalairól több könyvet is írt.

Taps helyett számukra a következő közbekiáltások jelentették a ”köszönöm”-öt a mintegy tizenöt-húsz svédországi magyar jelenlevő  részéről: ”Hazaárulók!”, ”Kommunisták!”, ”Zsidók!” Bűnük az, legalábbis ezeknek az Orbán-kormánnyal szimpatizálóknak a szemében, hogy  ”elárulják Magyarországot”, amikor a cenzúrával egyenlő médiatörvényről beszélnek, vagy a mai magyarországi antiszemitizmusról, illetve cigányellenességről. Amikor Rosenberg Ervin szóhoz jutott, elmondta, hogy ő nem hazaáruló és nem kommunista, mindössze jót akar a fiatal magyar demokráciának, ezt nyilván nem értették meg a jelenlévők. A stockholmi teremben jelen volt az állami magyar televízió stábja, mely kezdetben úgy viselkedett, Ola Larsmo leírása szerint legalábbis, mintha maga lenne a házigazda, igazoltatni akarták például a tulajdonképpeni szervezőket. Riportjukból az derül ki, hogy Stockholmban a svéd PEN megtámadta Magyarországot.

Ha ezt a felhajtást nem csinálják, elment volna mintegy száz érdeklődő az ötödiki találkozóra, de a nagyközönség passzív marad, a Dagens egyoldalas riportjának köszönhetően viszont többszázezer ember olvasta, mennyire nem értik a demokráciát azok, akik több éve, esetleg több évtizede egy igazi demokráciában élnek. Munkatársaim el vannak borzadva, hogy ez történik Magyarországon, és hogy a svédországi magyarok ilyenek. Legalábbis azok, akik nevében az a tucatnyi ember magából kikelve sápítozott. Egyikük meg egyenesen a Svédországi Magyarok Szövetségét képviselte. Mit mondjak erre én, aki szándékosan távol maradtam, mégis az esthez tartozom magyarságom révén? Talán szégyenkezhetnék a svédek előtt, de méginkább szomorú vagyok, hogy ennyire lejárattak. Az országimázs, mely oly fontos Orbánék szemében, csorbát szenvedett. Újra. A legjobban viszont az fáj, hogy a svédországi magyarok, akik gondolkozhatnának független emberek módjára, beállnak az antidemokratikus, nacionalista kormány szekértolóinak.

Gergely Tamás, Stockholm

Ola Larsmo cikke itt:

http://www.dn.se/kultur-noje/debatt-essa/ungerns-valdsamma-ansikte

1. demivanna:
   2011. április 13. 08:40

   Erről az egészről a Kolozsváron a 90-es évek elején megtelepült Ioan Stoica és az ő Caritas-játéka jut eszembe. Annak idején az újságban magam is írtam „leleplező” cikkeket az ilyen piramisjátékokról, a nyolcszoros nyereségre vágyók pedig ledorongoltak, hogy bántom azt a „szent embert”… később, amikor a játék befuccsolt, és százezrek maradtak hoppon és tönkön, senki sem kért bocsánatot azoktól, akik éleslátással előre figyelmeztettek. Stoica megúszta 2 év börtönnel, bizonyára valahol vígan él a milliárdjaiból, és röhög a markába. Prófétának nem jó lenni…

2. Gergely Tamás:
   2011. április 13. 10:27

   Közben ugyanez történik Kínában, Észak-Koreában, valahol ez intelligencia meg nevelés kérdése. A szûk agy

3. demivanna:
   2011. április 13. 11:19

   még jutnak eszembe olyasmik is, hogy a külföldön megtelepült magyarok milyen genetikai átalalkuláson mennek át illető országban, ahol gyökeret vertek…
   és hogy remélhetőleg többen vannak azok, akik nem így viselkednek, csak most otthon maradtak és nem mentek el a rendezvényre, hogy kifütyüljék a fütyülőket…

4. demivanna:
   2011. április 13. 11:22

   s nem csak a svédmagyarok… lásd itt:
   http://www.magyarhirlap.hu/online/heller_es_tgm_egyutt_szidta_orbant.html

5. Gergely Tamás:
   2011. április 13. 13:02

   Talán a második generáció
   Meglehetõsen szkeptikus vagyok, s ha nem is történt ilyten látványosan eddig, a mélyben mindvégig ott volt. Persze a diaszpora sorsa ilyen