Olyan régóta nem láttalak
Hold
hogy már az unalom megállt
a házfalon
összecsókolózott az est zajával
s te sármányszínű éji madár
nem öntötted mézszínű fényedet a falra
csak az aranyeső virága pergett az ághegyekről
és kerti primulák dölyfösködtek
és hőgutától sárgult levelek satnyultak a napfényre
kitett citromfa ágain

Olyan régóta nem láttalak
Hold
hogy már el is felejtettem
a sárga színt
melynek ősanyja te vagy
ha tiszta tavaszi égbolton
hol csillagok fényét rökönyíted
néma pislogássá
udvaroddal megjelensz

Az arany fényét tőled lopta
a citromsárgát te dobtad a földre
és reggelre lemenőben
pestitssárga gyászba burkoltad a földet
és most leheletsárga szarvaid között
az újhold fénye dereng

Holnap tán eső lesz
és az agyagos víz
buborékot vetve majd a csatornákba köpi
sárga színedet