Kacsó Sándor: Enyedi tél
Nagyenyedi szőlők felett
Varjú károg, szarka csereg.
Valaki ott valahol
Valamiért bujdokol.
Lába nincsen – elkopott.
Szája nincsen – befagyott.
Ködköpenye, jégszeme
Nem is ő, csak szelleme.
Nyög a köd az Őrhegyen,
Sápad az arc idelenn,
Bethlen utcán tétován
Sír a szív a szó után.
Édes vérem, Sándorom,
Könny karmol a torkomon,
Míg kerestél odaát –
Így vesztettél egy hazát.
Rettent kemény tél nesze,
Ha pattan a venyige,
Dardzsiling árnyéka vet
A lelkekre felleget.
Kollégium ablakán
Most kitekint valahány
Jó diák van, mélyszemű,
Nyughatatlan szellemű.
Tág fülükbe súg a szél,
Látod, látod, mit tevél,
Csomakőrös nagy fia?
Rajtunk fekszik Ázsia.
(1942)
Forrás: Költők az árnyékos oldalról