mint a lovak – olyanok vagyunk
ellenzőket viselünk, ránk rakták
de azután mi hordjuk, magunk
megszokásból húzzuk az igát
mit sem törődve kinek a terhe
van a szekérben, örülünk
ha néha lecsutakolnak
s ragyog a szőrünk
egymásra nőnek az életek
fiatalok s náluk idősebbek
hamarabb dúlják szét, ami volt
avítt az! kidobják, szétmetélve
őket pedig még gyorsabban fogja
az új ifjúság félresöpörni
nem a söpréssel van a gond
az alappal, amin söpörhetnek
ki él, hiszi: ő a nagy
igaza van, ő duzzad erőtől
a régi hiába akar bármit
csak fosztódik erejétől
a gyerek asztalra teszi a lábát
a funkciója változott!
táncolnak rajta, enni a földön
szokás – ne légy ó! ügyefogyott
árulásokat áruló elemez
hűséget letűnt kacatnak tart
leszédül az értelmes ész
tisztelettelen fejeket elhagy
sírnék, ha lenne kinek
s ha a lenne volna most
ne légy, ó! ne légy ügyefogyott

2019-09-04