A négereket nyugodtan védhetem, elsősorban azért, mert nem vagyok (néger. Így szóba se jöhet az a föltételezés, hogy véleményemben a fehérek elleni gyűlölet lappang és tárgyilagos szavakkal egy fekete maffiáról akarom a figyelmet elterelni.
Századunkban a tárgyilagos szemléletben sokszor fedezték fél egy világméretű összeesküvés első láncszemét. Akik Hitler cselekedeteinek elfogulatlan krónikásai voltak, azok rövid idő alatt angol vagy szovjet ügynököknek bizonyultak. A tárgyilagosság a gyűlölködő világban olyan bűnjel volt, mint a feltört páncélszekrényen az Ujjlenyomat. De az én esetem — a történelem nagy változásától függetlenül is — könnyű. Nemcsak, hogy nem vagyok néger, de egyetlen négert se ismerek. Az ismerőseim se ismernek négereket. Szózatom tehát sehol se válthat ki ellenállást, legfennebb unalmat, vagy a halott eszmének kijáró egy perces tiszteletadást.
Amikor kamaszkoromban a pap a farizeusokról és a vámosokról kezdett beszélni, a komám egy ideig szájtátva hallgatta. Majd megtekerte a nyakát, mint aki frissítő tomagyakorlatot végez. Azután oldalba bökött.
— Gyere, fiú, itt nem rólunk van szó!
Kiosontunk, de a szónok észrevett. Csak utólag hallottuk, hogy névszerint belekeveredtünk a beszédbe, a lógás miatt. Én voltam a farizeus, a komám pedig a vámos.
Honnan sejthettük volna, zsenge értelemmel, hogy a legtöbb szónoklat a távollevőkről szól? Elődökről, hősökről, meglógottakról, dédunokáinkról, Nabukodonozorról. ausztráliai bennszülöttekről, ismeretlen katonák bátorságáról, Darwinról, és azokról, akik nem ássák ki a földből a cukorrépát. . .
Úgy hiszem, kétszeresen jogom van a négerekről beszélni. Először: mert nincsenek itt. Másodszor: mert én sem jártam közöttük. De annyit már sejtek a világ összefüggései közül, hogy minden kérdés végül a fejem fölött kering; egy-kettőre jelen nem levővé válhatok: vámossá, farizeussá, vagy — bármilyen abszurd a gondolat — négerré?
Creanga világszép meséjében egy európai nép nagy lelkét próbálja szolgává tenni a Gonosz, fehér szerecsenné keresztelve a királyfit. A Gonosznak — ezt nem lehet tőle elvitatná — mindég volt esze. És valóban, ha vannak fekete szerecsenek, akkor fehér szerecsennek is kell léteznie.
Olyannak, aki csak szolgának való, mert ő a fekete szerecsenék
egyik különös változata; lévén hogy szerecsen — de mégis fehér…
Véletlenül, élettani üzemzavarból.
„Lusus naturae.“
Így játszik a természet az ember bőrének színével.
A négerkérdés a maga nagy egészében tulajdonképpen nem a fekete bőrt fenyegeti, hanem az embert, a bőrén keresztül. És ez igen veszedelmes, mert az emberiség döntő többségének van bőre.
Ahol a sűrű hajat üldözik, onnan idejében fussanak a kopaszok! Ha valahol verni kezdik a púposokat, az egyenes gerincűek vagy álljanak melléjük, vagy vissza se nézve meneküljenek! Batyut se vigyenek magukkal! Az egyenes gerinc ugyanis a púpnak egy határesete: láthatatlan, még ki nem fejlődött púp. Sőt a legrosszabb, legveszedelmesebb púp, mert gyanús és megfoghatatlan. Nem lehet tudni, hogy aki nem púpos, hová tette a púpját. A púposok üldözésében több délceg atléta pusztul el, mint amennyi púpos: ilyen az üldözők őrülete, de ez benne a logika.
Ezért van a színesbőrűek üldözésének egyre több fehér áldozata. Ez természetes: a fehér is szín.
A szín tulajdonképpen nem kisebbségi kérdés, mert mindennek van színe.
Ennél sokkal súlyosabb kisebbségi kérdések tűnnek elő: bolygónkon több a tenger, mint a föld.
De bolygónk is kisebbségben van a Naprendszer tömegei mellett. . .
A Naprendszer pedig elenyésző kisebbség a Tejútban . . .
Ez azonban még nem a dolgok vége: a Mindenségben ugyanis a Semmi uralkodik!
Valahányszor négerkérdésről, buddhista üldözésről, a katalánok elnyomásáról. a ‘baszkok beolvasztásáról olvasok, földöntúli rettegés fog el.
Mikor tör reánk a Mindenséget áthálózó Semmi, hogy hatalmába vegye a Földet .és az emberiséget kényszerítse kozmikus nyelvére: a gondolat nélküli hallgatásra?!

Forrás: Igaz Szó, 1970/1, 31-32. old.