Nagy István: Erdélyi tájkép-éhez

Ez itt Erdély. Sem több, sem kevesebb.
Egymásra néző, sötétbüszke fák.
Egy szűkszavú és hiteles világ
emberek nélkül ébren szendereg.

Ez itt egy domb, és mégis több, hiszen
belőle rejtett örökélet árad,
mi ellenáll bármilyen változásnak,
és mélabúját magammal viszem.

Akkor viszont mégis van benne ember,
ki küzd vidékkel, fákkal, szerelemmel,
és reméli a domb túloldalát.

Kinek sok már a fenyő meg a pálma,
a súly alatt még sose nőtt a szárnya,
és keresi, hogy milyen a világ.