Lokodi Imre: Egy szuszra / Idegenforgalom

Megjön a pakk, dzsip hozza, mit mondjak, mint egy cipős doboz, gondosan csomagolt pakk, a villaszolga szemügyre veszi, alá kell-e írni valamit, nem kell, a pakk hónalj alá csapva, szól a dzsipes, száraz helyen tartandó, ez Karcsi bácsi szigorú utasítása, a szolga megrázza, semmi, annyit tudni, hogy a csomag Kéry bácsival kapcsolatos, akinek lekapcsolható lába van, falába, nem is falába, hanem Párizsból beszerzett protézise, mert a nagyvilági sármos férfiúnak rámegy fél lába a Pall Mall-ra és egyéb finom cigarettáira, érszűkülettel amputálják Stockholmban, ritkábban jön, inkább üzen, miután Manyika, a sós fürdő elképesztően vonzó masszőrnője saját költségén felpakolja Kéry bácsit repülőre, meghagyva, tűnjön el az életéből, mert tésztásodó hasa van, mert kujon, mert perverz, ilyesmik, ám Kéry bácsi még megfordul a fürdőn, lebeg a Medve-tó felszínén, vagy csak a pénzeszsák képzete, nem tudom, mindegy, legutóbb két hétig nyaral Karcsi bácsi nyakán, alig mutatkozik, mert restelli, mi tud lenni egy délceg férfiúból, mondják a fürdőtelepiek, meglesik Kéry bácsit, amint estefelé a Fecske-villa teraszán hosszasan nézi a naplementét, pedig a mi naplementénkben nincs semmi szenzáció, közönséges eset, nem egy Adria, még csak nem is Balaton, ha az éji lámpaolaj elfogy, kialszik a fény a mezőségi tar dombok mögött, már tudom, hova rejtem el a pakkot, mondja a villaszolga, meglehetősen száraz helyre, megtiltja a takarítóasszonynak, hogy ott felmosórongyokkal matasson, egyáltalán semmivel, szól, menjek vele, fel a másodikra , ott a szoba hát, egészen kényelmes, széles ágy, Kéry bácsi itt tutira szépeket álmodik, a szolga a pakkot leteszi a fénylő parkettára, lábával, ahogy kell, szépen betolja az ágy alá, amin Kéry bácsi a lábát lekapcsolva elnyom forró nyári napokat, csak sötétedés előtt valamivel, a villa tornácdíszítésének takarásában hónaljbottal áll ki naplementét nézni, ezen is túl vagyunk, mert mi mindenen túl van az ember, holott nem is gondolná, hogy túl van, a pakkot el is felejtjük, minek egy akármilyen pakkra emlékezni, aztán egyszer megérkezik Karcsi bácsi, vele együtt néhány sötét öltönyös úr, Karcsi bácsi szól a villaszolgának, elé a pakkal, vigye, konyháról nézzük a lengőajtó rését, megmutatja az idegen férfiakat, a konyháról úgy tudják, mind-mind a svéd, mármint Kéry bácsi nagyvilági haverei, megyünk a temetőbe, mondja Kéry bácsi, ha valaki még jönne, oda irányítsák, utasít Karcsi bácsi, jó, mondja a villaszolga, a placcon várja, ha jönne még valaki, de nem, Manyika sem szalad be, a pakkot kibontják, egy Elemérnek szólított úr a menet elején jól feltartja az urnát, végül a végrendelet elolvasásán van a sor, Karcsi bácsi a protézist kapja meg emlékbe, szól a villaszolgának, tegye ahová akarja, esetleg vesse be a kazánba, ha fűt.

2019. szeptember 10.

Szóljon hozzá!