Őszi olvasatok (4×1)
Keszthelyi György, Cseke Gábor, B. Tomos Hajnal, Hervay Gizella versei
Keszthelyi György: Limerick-forma helyzetjelentés
Csak nézem: ősz ez vagy mifene?
Mert szekerünk rúdja kifele
Állt egész évben és
Nyakunkon volt a kés –
Nincs egy évszaknak se hitele.
Beszélek magamban: új szokás.
Gyerekkoromban még ujjszopás
Nyugtatta idegem –
Mára már hidegen
Hagy buja asszonybáj, lumpolás.
Meddig tart még ez a rumba-tánc?
Kérdem a Fennvalót: lukba rántsz?
Nyalnak a döglegyek,
Miszter így hogy legyek?
Gondomat viseli a finánc.
2010. november 13.
Cseke Gábor: lengőajtó
a völgyre éppen most terül a harmat
– bő harmat és hideg –,
füstként telepszik a világra
elnyúlva lustán, boldogan
életünk bolyhos szőnyegén
lapuló rossz szellem csupán?
hangtalan
lengőajtó ég s föld között?
egy reggelen, mely végleg
őszbe költözött?
B. Tomos Hajnal: Őszi olvasat
Olyan Beethovent-játszó
kedvében a szél
miközben épül a szén
földig, fáig, emberbe
kövül az ellobbant nyár.
Olyan semmit-ígérő
ez a búcsúlevél,
melyet millió madár ír
alig rebbenő szárnyakkal az égre
s a bizonyosság,
hogy az úton-pusztult madár
nem tér vissza
– akár ez a nyár – soha.
Hervay Gizella: Vers az őszről
Ősz van.
És semmi más.
Semmi dolgom a z ősszel,
mióta nem írok hasonlatokat.
Semmi sem szép önmagában,
az ősz se.
Kár értünk,
kár, hogy az őszből is kikoptunk.
Nincs tája a fájdalomnak.
Igaz Szó, 1970 / 5. sz. 742. old.
Pusztai Péter rajza
2019. szeptember 10. 04:27
Köszönöm, hogy e kivételesen szép őszi (orgona)játék egyik „keze” lehetek.
2019. szeptember 10. 08:58
De szép képet fest mindegyik!
2019. szeptember 11. 15:10
Szép