Vásárhelyi Géza: csak csöndesen…

a földek közepén

csak csöndesen csak csöndesen
ordítja gyomrom és vesém
kötetlen sétálok s egyenesen
a hagymaföldek közepén

csupa hát csupa lábszár
mindenütt csupa kapanyél
az égen is egy kapás paraszt járkál
ez a nép nem henyél

csak csöndesen hát csöndesen
ne siess ki e korból
mohóságod csak annyi legyen
ahogy egy ember a földeken
vizet kortyol

vagy ha mégis elégni vágyol
mint tüzjel az égen ha fut
úgy múljál ki az esti világból
hogy világítsd meg e falut

bicegve fut a vizibolha
barna vércse ring az ég alatt
hogyha nékem medvebundám volna
zörgetném mind a málnabokrokat

potyogna pirosan a sok kövér málna
maszatos lenne arcom és kezem
a domb alján egy kegyes vadász várna
türelmesen mig odaérkezem

s én felmennék a mélyzöld fenyvesekbe
hosszasan fürödnék a nagy hegyi tóba
méláznék a parton esetlenkedve
s nézném hogy biceg a vizibolha

A Hét, 1972/27. szám

2019. szeptember 11.