Lokodi Imre: Egy szuszra / Józsi muzsikája

Várjam meg a villában, lehet, juttat nekem is valamit, üzeni a villaszolga, Ghica bácsi jó embere, megy hajtani, csakis apróvad jöhet szóba, gondolom, fácán, nyúl, róka, de róka nem jöhet szóba, ugyanis prémmel öltöztetett nagykabát nincs már divatban, mindegy, azt mondom, Erdély valamirevaló fürdőhelye Szováta, klíma szempontjából domb- és hegyvidék átmeneti zónájában, viszont bánt, szóvá is teszem Ghica bácsinak, kár, hogy az ő villája nincsen benne turisztikai katalógusokban, ő azt mondja, nem baj, mi a fenének lenne benne villája turisztikai katalógusokban, van itt lármás bankett, még lármásabb lakodalmas muri, nemrég helyi sajátosságokból kifolyólag a felvételeket újra kell készíteni, mert a videózó csak másnap veszi a fáradtságot letölteni művét, s döbbenettel látja, hogy pompás násznagyokkal fényképeződő menyasszony háta mögött erősen rúg valami, mi az isten rúg, hát megsemmisülve nézi, hogy a gyermekhinta alatt éppen birka torkát vágja el egy nomád, holott jól emlékszem, meg van mondva neki, vigye a birkáját a bánatba vagy hova, ne mind itt vérezzen, de történik itt más is, van a villának diszkrétebben muris, ha akarom, egészen elegáns története, fél áfonya mellett ücsörgő, idegenforgalom felfuttatásáról riportsorozatot készítő újságíró nagyon is meglepődik, amikor egész üveg félédes Cotnari-bort bont neki a pincér, aki diszkréten megsúgja: nem neki, hanem a képviselő úrnak kell megköszönni, aki vadonatúj szépasszonnyal politizál a sarokban, s küldi a bort nagyon is figyelmesen hallgatási díjként, nem hallok, nem látok, üzeni a firkász, a villa lányai ilyenkor teraszon szívják magukba a napfényt, nemsokára jönnek a felhők plafonozni, sajnos, szürke bádogtető lesz az ég, a lányok még mindig hosszú combokkal csábítanák vissza a szép nyarat, de reménytelen, ha jönnek vadászok, általában benéznek a villába, van, aki megkockáztat fél áfonyát, ha tél, akkor pohár fahéjas meleg bort, ülök az asztalnál fél áfonyával, egyszer csak feltűnik két alak, né, Rudi, né, Józsi, mondják a lányok, ekkor már én is tudom, csakugyan vége a nyárnak, mert a nyárnak akkor van vége igazából, amikor megjelenik a két zenész, mert ha a völgyben az utolsó búcsúünnepeket is végig muzsikálják, feljönnek a villába pénzt számolni, bevételt megosztani, isznak sok áfonyát, hagynak gazdag borravalót a lányoknak, erre fel nincs mit osztani, mondja a prímás, nincs mit szorozni, mondja a kontrás, oda völgy régi hangulata, bája, alig-alig fogadnak az emberek, mondja Rudi, van, ahol sokadszorra azt hazudják, sajnálom, Józsi, gyász van a családban, máshol a kutyát elengedik, szóval eléggé vékony, nem mondom, húznak a lányoknak valami szép kesergőt, ekkor pillantom meg a villaszolgát farakások mögött operálni, jön aztán felénk kezében szép fácántollal, a prímás kalapjába tűzi, jár érte egy nóta, nekem nem hoz semmit, nem potyázunk, lejárt az a világ, mondja.

2019. szeptember 11.

Szóljon hozzá!