Ezüst híd-Srebrni most: Gordana Ćirjanić verse

Fehér Illés műfordításaiból

Tömeges támadás – Najezda

Én is onnan jöttem,
abból a torz világból,
ahol a mindennapos
megaláztatásokon keresztül
az ember emberi mivoltát
a tűréshatáron túl teszi próbára,
sorba állnak kenyérért és sírért,
egy rész szürke égért,
ez elsődleges feladata és szenvedélye,
az egyedüli emberek közötti mérce.

Én is onnan jöttem.
Nocsak, tudom,
közöttetek mozgok, hasonlóak vagyunk,
de a tömeges támadástól való félelmeteket
nem osztom.
„Tiszta ruhaillatom“ van,
szavam, leheletem egyazon ütembe merül,
egyszerre nevetünk,
de a tömeges támadástól való félelmeteket
nem osztom.

Én is onnan jöttem,
ahonnan esőtől, rettegéstől,
könyörülettől és idomított emberségtől
műanyagzacskókkal védetten
botorkálnak felétek.
Mert „tiszta ruhaillatom“ van, tőlem és
a hozzám tartozóktól ne féljetek,
mert a hozzám tartozók továbbra is
sorba állnak és leveleimet várják.
Esőtől védett vagyok,
igaz, szavam, leheletem veletek egyazon
ütembe merül, de nem vagyok a tiétek
és övéké sem.

Én is valaha onnan jöttem
ahonnan képernyőitek elé
falkákban érkeznek,
közeletekbe férkőznek,
hogy a reggeli kávé ízét megkeserítsék,
ártatlan,
tisztára mosott kezetek elé,
magas, gerendával biztosított
kaputok elé,
az oly biztos
várfalatok elé, álmotok elé,
elétek
érkeznek
az álmomat is megrontó
másfajta rémek.

Én is onnan jöttem.
Ne csodálkozzatok –
onnan, büszkén,
még akkor is, ha bennem valami halott,
mint ahogy bennetek is valami más halott.


I ja sam odande,
iz onog nakaznog sveta
u kome svakodnevno,
kroz sitna poniženja,
čovek zalaže svoj ljudski lik
veći izvan kategorija strpljenja
jer su redovi za hleb i grob,
za parče sivog neba
njegov primarni posao i njegov hobi,
jedina njegova međuljudska mera.

I ja sam odande.
Ko bi rekao, znam,
među vama se krećem, nalik vama,
ali ne delim vaš strah
od najezde.
Mirišem na „čisto rublje”,
u isti bolero se utapaju moja reč i dah
i smejem se na iste šale,
ali ne osećam vaš strah
od najezde.

I ja sam odande
odakle bauljaju prema vama,
plastičnim kesama zaštićeni od kiše,
od vašeg užasa, sažaljenja
i dresirane čovečnosti.
Ali ne bojte se mene i mojih
jer ja mirišem na “čisto rublje”,
jer moji najbliži i dalje stoje
u redu, čekaju moja pisma.
Ja sam dobro zaštićena od kiše
ali mada se moja reč i dah
utapaju u vaš bolero, nisam vaša,
a ni njihova više.

I ja sam nekad došla odande
odakle stižu u čoporima
na vaše TV-ekrane,
približavaju se
da vam zagorčaju ukus jutarnje kafe,
stižu
pred vaše bele ruke,
tako isprane,
pred vaše visoke kapije,
tako zamandaljene,
pred vaše zidine,
tako čvrste, pred vaš stan,
pred vaš lik,
drugačije strašilo
što mi jedini san oduze.

I ja sam odande.
Neka vam ne bude čudno –
odande s ponosom,
iako je u meni nešto mrtvo
kao što je mrtvo u vama nešto drugo.

Fordította Fehér Illés

Gordana Ćirjanić (Stepanovićevo, 1957)

Forrás: Ezüst híd-Srebrni most

2019. szeptember 12.

1 hozzászólás érkezett

  1. Fehér Illés:

    Köszönöm, a szerző nevében is, a megtisztelő figyelmet.

Szóljon hozzá!

 
Verified by MonsterInsights