Nem csupán a sport világában növelte a magyar építőművészet hírét és tekintélyét Ázbej Sándor (1913–1998) építész, az algíri Július 5. Stadion tervezője és kivitelezésének egyik irányítója; 1967-ben megkezdődött az olimpiai sportkomplexum építése, és ennek főeleme, a stadion 1972-re el is készült.

Az Ybl Miklós-díjas mester, aki 1940-ben szerzett mérnöki diplomát a Budapesti Műegyetemen, számos hazai középülettel írta be nevét a szakma aranykönyvébe, külföldön pedig a legismertebb építmény, ami személyéhez, munkásságához fűződik, az algériai főváros olimpiai stadionja. A szemlélő, ha már látta a budapesti Népstadiont (amely később Puskás Ferenc nevét kapta meg), azonnal ráérez a „rokonságra”.

A feljegyzések szerint valóban az történt, hogy algériai vezetők a 60-as évek közepén, Budapesten járva „beleszerettek” a Népstadionba, s azon nyomban rendeltek is egy hasonlót saját fővárosuknak. A feladattal a Középülettervező Vállalatot bízta meg a Magyar Állam, és az Ázbej Sándor vezette szakembergárda becsülettel el is végezte a munkát, sőt – összevetve a „mintadarabbal” – túl is teljesítette. Így a nem sokkal előtte függetlenné vált Algériában 1967-ben megkezdődött az olimpiai sportkomplexum építése, és ennek főeleme, a stadion 1972-re el is készült.

Az ünnepélyes megnyitóra meghívott számos külföldi, főleg afrikai vendég szinte egyöntetűen állapította meg, hogy nemcsak a vendéglátó ország, de az egész kontinens is pazar arénával gazdagodott. A húszmillió dolláros költséggel készült objektumnak elvileg 80 ezer néző befogadására alkalmas a lelátója, amelynek felső karéja jobban körbeveszi a teret, mint idősebb magyar rokonáé. A pilonok azonban annyira emlékezetnek (a nemrégiben teljesen lebontott) a pestiekre, hogy le sem tagadhatnák az összefüggést. „Természetesen” díszpáholy is épült, pontosabban díszlelátó, ahol összesen akár hétszáz protokollvendég jut hely.

A sportlétesítményben – ahol olykor százezer néző is összezsúfolódik – egyaránt tartanak labdarúgó-mérkőzéseket és atlétikai versenyeket. A házigazdák bánatára olimpiát még nem rendeztek ott, de nagy nemzetközi viadaloknak, pán-afrikai játékoknak már helyet adott az aréna, amelyet időközben az algériai történelem egyik jeles dátumáról Július 5. Stadionnak neveztek el.
(Az egykori francia gyarmat nyolc évig tartott véres felszabadító háború után, 1962. július 5-én nyerte el függetlenségét).

Köszönöm a Magyar Építészeti Múzeumból Prakfalvy Endre, illetve a KÖZTI-ből Nagy Árpád szíves segítségét.

Forrás: Magyar emlékek a nagyvilágban