Deák Ferenc életművére

Azok a böhöm, finom alakok,
azok a forró, rémült feszültségek,
az a száguldozó adok-kapok,
a papíron a vonalfeneségek,
az az izgatott, röpködő grafit,
az áradó, jókedvű hahota,
ahogy az indulat tusakodik,
a könyvben marad, mégis száll, tova,
a szorongás beépül a kedélybe,
a sötét mögül kikacsint a fény,
egy alkotó utolsó menedéke
az elrejtett, bebugyolált remény –
szeretlek így is, úgy is, mindenképpen,
te voltál-vagy az én egyik reményem.