Egy kis kaland

Egyik Kárász-utcai kereskedőnek különös kalandja támadt tegnap este. A kereskedő még fiatal és nőtlen ember, amely körülmények érthetővé teszik, hogy szíve a nők iránti hajlandósággal van tele. A nők azonban, a szép, intakt és úri nők, nem nagyon tüntették ki kegyeikkel a hő szívű kereskedőt. Így történhetett azután, hogy a sikerekben nemigen dúskáló Don Juan búsan állt ki boltjának ajtajába tegnap este, és amikor meglátott egy arra menő, olcsó utcai leányt, behívta, ő maga azonban óvatosan előbb ment be az üzletbe, ahol már sötét volt, és ott várta be, míg belép a megrendelt szerelem. A leány be is suhant, de azt nem bírta oly gyorsan tenni, hogy az utcán álló biztonsági vállalat két őre meg ne lássa. — Láttad? — szólt az egyik őr a másikhoz. — Talán egy betörő?
— Láttam — mondta a másik. — Hívjunk rendőrt! Néhány perc múlva, megérkezett a rendőr, és az ajtón zörgetni kezdett. A kopogtatásra mély csönd és diszkrét hallgatás volt a válasz. A sétálók azonban csakhamar odasétáltak, és nagy csődület támadt. A rendőr megint kopogtatott, most már erélyesebben, majd hozzátette jó hangosan:
— A törvény nevében nyissák ki az ajtót!
És az ajtó ekkor tényleg megnyílt a törvény nevében. A kereskedő maga jött ki, és hebegve jelentette, hogy betörő nincs odabent, hanem csak ő egymaga dolgozik. A rendőr erre elment, de a kíváncsiak maradtak. Egy negyed óra múlva azután láttak elsuhanni egy nőt, aki az üzletből jött ki. A kereskedő azonban az üzletben maradt, amint egy szorgalmas emberhez illik.

Délmagyarország, 1913. június 7.