Fülöp Kálmán: Csonkig égetem

Mert megtörténhet egyszer,
hogy nem születik több vers,
és nem köszön a reggel,
mert nem lesz már kinek,

csak fásult arccal nézem,
ahogy múlnak az évek,
és tenger felé folynak
a csillogó vizek,

ősz szemöldökkel, hajjal,
a pirkadásra várva,
magamba hullok némán,
s feléd nyújtom kezem,

és legbelül a szívben
égő gyertya-váram,
egy könnycsepp hajnal-lángján
ott csonkig égetem…

2019. szeptember 11.

Szóljon hozzá!