Két vers egy témára: Albert-Lőrincz Márton és Hadnagy József

Albert-Lőrincz Márton: (Fantáziavers helyiekről és idegenekről)

Átutaztam Városfalván,
pásztor aludt somfabotján,
almafákon, alma mintha
Gábor Áron golyóbisa:
Isten adta, székelyt óvja.

Most is töröm a fejemet,
városból hogy-hogy falu lett,
s fák alján aki hever,
pásztor-e, avagy levert

remete, ki oda tévedt,
s látván, hogy az alma érett,
lehevere aludni,
almát hasába dugni.

Úr csodája, almafája,
golyóbissal megdobálta,
almájával agyonvágta,
ki ott alszik, halott pára.

Fekszik ott, mint a jó pásztor,
falu fia, ki tán százszor
is ott pihent, amíg a nyáj
poroszkált, s az est leszállt.

Jött-ment, ne lopd meg a termést,
úgy járhatsz, mint a remeténk
Városfalván, hol a fák is
honvédelem katonái:
váras falu, nem városi.

2019. Aug. 14-17.

Nem számít, hol születtél,
falun-e vagy városon.
Álmodsz-e róla, ha
idegen a vánkosod?

Eszedbe jut-e az alma, amit
hajdan az édenkertben loptál,
mindenféle jóval rakott
idegen asztaloknál?

Nincs édesebb az emberi
emlékezetben,
százszor csábítóbb, mint a pénzen
vett idegenben.

Mindegy: városfalu,
vagy csupán faluváros,
emlékek illatától
még most is délibábos.

Előtted lebeg az úton,
faluban és városon,
bárhol laksz, bárhol jársz,
akármeddig távolodsz.

Városfalu vagy faluváros,
a rangját az adja,
aki, mint Newton almája
a fáról, leszakadva,

rádöbben, miért nem
esett fölfelé (bár szerette
volna), vagy miért nem
gurult el messzire a lejtőn,
nyomtalan, mindent elfelejtőn…

2019. szeptember 15.