Dávid és Góliát modernizálása

Dávid és Góliáit bibliai története ismeretes. Ilyesféle játszódott le szombaton éjjel a szegedi Haggenmacher-féle sörcsarnokban, csak egy kicsit a modern követelményeknek megfelelőleg átdolgozva. Az új Góliátot ezúttal Nagy Károly Vilmos, hatalmas termetű, ijesztő izomzatú cirkuszi díjbirkózó képviselte, míg Dávid személyében egy szerény külsejű, vézna iparos-ember: H. S. jelent meg. A párviadal azonban a Haggenmacher-sörcsarnok külön termében is, mint korszerű miliőben, igen érdekesen folyt le. Dávid kontra biblia, nagyon kihívóan viselkedett és alsózás közben azt mondta partnereinek:
— Én vagyok úgyis a legerősebb ember Szegeden, és ha akarom, csak földhöz vágom azt a Nagy Károly Vilmos díjbirkózót, ha ő nem is szegedi.
Nagy Károly meghallotta a „kihívást”, mert a vendéglő egyik sarokasztalánál ült; nem tűrhette tehát nemes dicsszomját, hanem emígyen szólt vissza Dávidnak:
— Hát birkózhatsz velem, ha akarsz, itt mindjárt, de előbb deponáljunk 20—20 koronát, és a pénzt az kapja, ki a másikat odavágja.
H. S. egy pillanatra meggondolta ekkor az ügyet, és azt mondta, hogy nincs nála pénz, de mikor a büszke Góliát becsmérelni kezdte, mire Dávid belenyúlt bő kabátzsebébe, előrántott onnan egy 100 koronást és újból kihívóan viselkedett:
— Itt a pénz, lássuk, mit tudsz, te senki, hisz elfújlak.

Góliát ekkor egy nagyító üveget vett zsebéből elő, és amikor annak segélyével tudomást szerzett arról, hogy hol létezik a vézna, sovány, hős és büszke Dávid, úgy lökte egyik kisujjával mellbe, hogy az rögtön elterült a földön.
De Dávid polgári foglalkozásában bizonyos elaszticitást szerzett, és csakhamar fölugrott a földről, s megbotránkozással kiáltotta:
— Ez nem volt szabályos!
Majd nekirugaszkodott a bajnoknak és megpróbálta helyéről kimozdítani. Góliát erre újból lökött egyet, mire Dávid ismét a földre került, de most már végérvényesen, mert több sikertelen birkózási kísérletre nem mutatott hajlandóságot.

Ezután Góliát felkapta a 100 koronát és hosszú lábaival gyors léptekben eltávozott. A pénzt egyenesen felvitte a rendőrségre —, ott átadta Gróf Dezső rendőrbiztosnak, és kijelentette, hogy az egész összeget jótékony célra ajándékozza.
Dávidot barátai vitték haza, közeli lakására, és feleségének azt mondták, hogy saját erejétől megszédült egy kissé.

Délmagyarország, 1913. július 8.