Láng Zsoltnak

A kérdés úgy hangzott: miért ajánlja mindenik dalát a költőnek. Egy bizonyos költőnek. Egy konkrét személynek, aki ugyan egy távoli vidék lakója, mégis mindenki tudja róla, hogy létezik. Él. Konkrét.

”Konkrét” a dal is, gondolja Vadmalac. Hallom, hallod, hang, dallam. Elénekelt egy újabb jojkot, még a szarkák is rá figyeltek. Csörögtek egy sort vagyis énekeltek a maguk módján.

Viszont a dal lassan, a sajátja, szertefoszlott. Elemeire omlott, eltűnt.

”Konkrét halál”, gondolta Vadmalac. Már csak az emlékezetemben van meg.