Mark Twain idősebb korára cicabolond lett…Volt, mikor húsz macska is lakott vele nagy házában – mindegyiknek kitalált valami fantázianevet, mint pl. Apollináris, Bambino, Belzebub, Bufallo Bill, Bűn /Sin/, Sátán. Mindegyiket szerette, jobban, mint az emberek többségét. A cicák a ház minden zugát ’be-lakták’, de főként az írót vették birtokba: ölében, nyakán, kezében mindig ott dorombolt valamelyik.

Mark Twain imádta a macskákat ; így vélekedett róluk: „ha az embert kereszteznék a macskával, az nemesítené az embert, de elrontaná a macskát.”
A Puddingfejű Wilsonban így írt: ’a macska és az emberi hazugság között az a fő különbség, hogy a macskának csak kilenc élete van’. Sok mondása között van ez is: Egyetlen egy teremtménye van csak a Mindenhatónak, akit nem lehet korbáccsal rabságba kényszeríteni: ez a macska. És: ’Az, hogy egy ember miképpen bánik a kutyájával, semmit sem árul el az adott ember természetéről. Hogy macskájával hogyan bánik, az viszont egyben az ő viselkedésének a tesztje is. Egy macskával csak egy jó ember tud jól bánni’.

Életrajzírói följegyezték Mark Twainről, hogy mikor el kellett utaznia és otthon kellett hagynia macskáit, a ’célállomáson’ macskát bérelt… Egy dublini (nem Írország: New Hampshire) újságban 1906-ban így adtál hírül ottlétét: ’Tudósítónk jelen volt, mikor a neves író három macskát bérelt két hétre’. Ez is szerepel számtalan életrajza egyikében: mikor elveszett a lányától kapott Bambino nevű kedvelt cicája, föladott egy hirdetést a New York American-ben, hogy 5 dollár üti a markár annak, aki a macskát elhozza lakására (ez akkor elég nagy summa volt). Az író fényképet nem mellékelt, de egy leírást igen: ’Nagy termetű és teljesen fekete; szőre bársonyos és vékony szálú, mellén egy alig észrevehető fehér csík van, mely esti világításban nem is látható’. A szerző szerint Bambino előkerült: valószínűleg saját lábán hazament (de addig már több százan jelentkeztek az író házánál hasonló cicákkal, a magas jutalom reményében).

*
’A háziasított macska – egy oxymoron.’ Valahol találtam ezt a zsurnaliszta-bölcsességet. Ami azt jelenti, hogy házimacska nincs is… (Az oximoron egy görög retorikai-stilisztikai gondolatalakzat, amely egymást kizáró, egymásnak ellentmondó fogalmakat foglal szoros gondolati egységbe. Köznyelvi példák: élő halott, rettentő jó, halk sikoly, békehaderő, objektív vélemény, eredeti másolat stb. )

Más cicaimádó írókról is tudunk: Hemingway például szerelmes volt hatujjú koromfekete cicájába, Hólabdába /Snow Ball/: de volt – több /jó félszáz !/– másik is… Az író szerint ’egy macska mindig elvezet egy másikhoz’ /“One cat just leads to another.”

Stephen King , a rémület-író szintén macskabolond…Cat’s Eye /Macskaszem/ c. 1985-ös horrorfilmjében az egyik ’főszereplő’: Generális, a kandúr… (Kisleány-gazdiját Drew Barrymore játssza – őt menti meg az éber cica egy vérengző gonosz manótól.)

*

De más ismert nagyságok is ragaszkodtak a macskákhoz. Így például: Ray Bradbury, Lenin, Albert Schweitzer, Tuman Capote, Dalí, Szabó Magda, Weöres Sándor, Audrey Hepburn, Sir Laurence Olivier… (A sor hosszú lenne!)

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ