Valamirevaló vendéglőben vannak szép madarak, mármint kitömött madarak, önök is látnak ilyent, feltéve, ha járnak valamirevaló étterembe, ahol van például pelikán, de szerintem alig van, mert ritkán látok étteremben pelikánt, hanem inkább baglyat látni és felröppenni kész kárpáti fajdkakast, bár nem is tudom, a kárpáti fajdkakas fel tud-e röppenni, mindegy, a dologban nem is ez a releváns, hanem az a releváns, hogyan lesz vendéglőnek, étteremnek néhány szép madara, megmondom, úgy lesz, ha hoz belőlük jó néhányat valami madárkereskedő, aki kedden délelőtt érkezik meg velük, mert az ismeretlen madárkereskedők általában kedden délelőtt szoktak érkezni, de ha, mondjuk, szerda délig késnek, akkor sincs a dologban semmi feltűnő dolog, nem kell jelenetet rendezni, lelkes vagyok hát, hogy lesz pelikánunk, lelkes, mert nem lehetek közömbös a pelikánnal szemben, látok magam is a Duna-deltában ilyen madarat, akkor is látok, amikor csőre alatt tele tasak kishallal csörtet be a nádasba, és látok akkor is, amikor Manuil atya megszagolja a delta jegén megfagyó pelikánt és azt mondja, van remény, mert a tavasz ott jár már a Kígyók szigetén, szóval stimmel, jó dolog, ha az étteremben vannak madarak, ne mondja senki, hogy porfogók, jó lenne hát, és mindezt akkor találom mondani, mielőtt a madárkereskedő megérkezne; mi van itt, ki érti, ki hinné, zsák madárral jön, darabonként mindösszesen öt lejbe számítva, a pelikánt nem adom, mondja a madárkereskedő, ha nem, akkor nem kell egyik se, nem kell a daru, nem kell a szürke gólya, nem kell a nagy kócsag, a kanalas gém sem kell, a kárókatona végképp nem, ha a kollekcióba nem lesz téve pelikán, a madárkereskedő látja, hogy nincs kivel beszélni, jó, legyen pelikán, megbeszéljük a madarakat, melyiknek hol lenne a helye, vesszük darabról darabra, mondom, nem baj, ugye, hogy a kanalasgém nyaka ki van feselve, nem baj, hanem emelek egy rókát a magasba, mi keresnivalója van itt, rókáról nincs szó, a pelikánt pedig nem találom sehol, elviszi tán valaki, de kinek kell egy kitömött pelikán, eközben nem zárom ki, hogy a pelikánt nem is lehet kitömni, össze vagyok zavarodva, persze, mert a sok madár, mit látok, kérdezem magamtól, mert nem tudom, mit látok, de mintha pelikán lenne az, szerintem pelikánnak kellett lennie, hiszen a madárkereskedő is azt mondja, de hát akkor hol van a pelikán, jön másnap is a madárkereskedő, rádob a stószra egy hófehér hattyút, azt mondja, az még jár, így komplett a kollekció, mondom neki, hogy nincs a pelikán, miféle pelikán, vonja össze a szemöldökét a madárkereskedő, nem baj, mondja az idegen, van neki egy másik belőle, csakugyan elévesz a zsákjából egy másik pelikánt, megszagolja, átadja, a rókát elfelejtem megkérdezni, mert a hattyúval teljesen összezavar, a rókáról pedig ha valamit megtudunk, mindent megtudunk, úgyhogy nem akarok semmit megtudni.