Fülöp Kálmán: Sajátos műhelytitok
Ott bent
a szürke téren
mi emberi,
már eldőlt:
egy hosszú
kóró-nyélen
a napfény
táncra perdült –
járják
örékeny táncuk
a jelzők,
pont és vessző,
és verbunkol
keményen,
menőn a
pontos vessző…
S hogy hányadán
a bál most?
Még tangót
jár a mondat –
a gondolat
az agyban
rossz kételyeket
oszlat
s a vége felé
reggel
ha megszólal
a verkli –
már kész a vers
s a napfény
egy fehér
lapra ejti.
Pusztai Péter rajza