Bölöni Domokos böngészője

Ódon
Komjáthy Jenő hagyatékából

Újságlesők ti, hírre éhes
Divathölgyek, divatfiak:
Nem fértek ti szívem szívéhez
— Engem olvasni nem divat.

Ti, századvégi óriások,
Korgőgön hízott főnagyok,
Kiknek foga mindenbe vásott:
Ti akár meg se lássatok!

Te külszerencse kapzsi népe,
Küllét unott lovagjai,
Zug és perc satnya nemzedéke:
Nem nektek jöttem dallani.

Nem divatos, ami szívemben
Mint vad erő végiglobog,
Nem mai fény a szememben,
Nem új az érzés, mely zokog.

Mi nekem fáj, amit én érzek,
Oly régi bú —, tán éppen az,
Mitől Ádám vert szíve vérzett;
— Nem ideges modern panasz.

Régész vagyok a fájdalomban,
Beások a lét szívéig,
Hogy összegyűjtsem egy halomban
Az őssiralmak kincseit.

S eljárok örömet tanulni
Az Édenmúzeumba én;
Istent lelek, minden szoborból
Isten lehel s ragyog belém.

Nem vagyok új, sőt olyan ódon
Miként az ősz Idő maga;
Antik váramba’ meghúzódom,
Oltalmaz agg lelkek hada.

Ez óriás ereklyeházban
Nincs semmi új, itt minden ó;
S e régiségek tárlatában
Csupán a szenny, a por múló.

Örökké él az ősz Igazság
És szent aggastyán fiai;
A mindenséget általhatják
Egy gondolat ősszálai.

A jók java, a szépek szépe,
A szentek szente ugyanaz
S az áldottat, ki idelépe,
Belengi az öreg tavasz.

Ne várjon senki újat tőlem,
Csak azt, mi ősrég’ új vala,
A mű, mely épül ím belőlem,
Ódon, mint a világ maga.

Délmagyarország, 1913. július 22.

2019. szeptember 18.