Panellakásban nincs titok, átszűrődik a szerelem, a pörkölt illata, az ember a fürdőszobában hall híreket, hogy Józsi, vesd le már a zoknidat, bele kell dögleni, vagy: Józsi, apád a kútban van, mert valaki – falus fél – a Dózsa György út túlsó oldaláról Józsinénak átkiált: köszönjük, megvagyunk, apósod a kútban van, mondd is meg Józsinak, Józsiné áll, motyog valamit, átadom, átadom, kiabál a szikár teremtés, vadonatúj vájdlinggal Józsinénak búcsút int, na mármost érdekes, az élet milyen véletlen dolgokat produkál, Józsival épp a múltkor arról beszélgetünk, hogy a jó szülőföldet szárazság sújtja megint és örökkön, de miért is ne sújtaná, hiszen már régóta tudva van, hogy a Mezőség azért mezőség, hogy ne legyen víz benne sok, a vízvezetéstől eláll a három megye – Beszterce, Kolozs, Maros – közgyűlése, pedig a szomszéd úgy tudja, hogy a vezeték lefektetése nem is pénz kérdése, hanem attól tart a három testület, hogy a Mezőség különböző pontjain egyszer csak gejzírek törnek fel, a nép egyfolytában gejzírezni fog, sőt, ha meleg víz is lesz, a gőzfürdőzést sem röstellnék, mert ne higgyük, hogy a mezőségi ember az ókirályságinál valamivel is ostobább, van legalább olyan találékony, mint a kőolajvezetéket rendszeresen megfúró elmés fetesti-i éjjeliőr, szóval meglékelnék a csöveket, vezetnék a vizet a gerinceken át, csinálnának valóságos afro-transzszilván oázisokat maguknak, a szamarak mindezt látván növesztenének púpokat, lenne belőlük dromedár, a vidéket kereskedők lepnék el, még az is megeshetne, hogy itt vezetne el a selyemút, ó, még belegondolni is rossz, mit kezdene a három közgyűlés ilyen hirtelen felfutás esetén, és akkor tessék, mondja Józsiné, apád a kútban van, menni kell a Mezőségre, spekulálok, ki veszi ki a kútból az öreget, én nem, a rendőr sem, a közeg arra való, hogy konstatálja az esetet, tűzoltók nincsenek, mert ahol nincs víz, ott tűzoltók miért is lennének; belső mezőségi falu hát, olyan, amilyennek lennie kell, göröngyös, szutykos, ó, vagyis régies, látnunk kell, Józsi apja csakugyan a kútban van, minket látva Józsi apja megszólal, Józsi, pakk szivart hoztál-e, Józsi szót sem szól, akkor jó, mondja az öreg, nyomja is az ásót lefelé, meg van úszva rendesen, induljunk Józsi, jön a nagy eső, esztenán magyar juhászasszony énekel: engem anyám megátkozott, pedig nem úgy látom én, gömbölyded fenekén lapátnyi kezét mozgatja a major, úgy jár, mint a lendkerék, beledöglünk, ha még csorog, ahol libák járnak, ott zöld hólyagokat vet, nagy öklömnyi zöld békák pukkannak el, kuruttyolnak, ha leszáll az est, várunk egy kicsit, kiderül, darabka a borús közép-erdélyi égből vályúba fekszik, nem baj, jönnek a vasszájú juhok, kiisszák a sötét perspektívát, Józsival megállapodunk, akárki meglássa, lesz itt még jövő!