(Párbeszéd új Jeruzsálemért)

– Azért elárulhatnál egyet s mást,
mert közeleg az idő,
úgy értem az a bizonyos KOR…
– Ezt nem tudhatod.
– Persze, hogy nem.
Jöhet az bármiKOR….
csak azt nem tudom, mekkora lesz a folyó.
– Nem lesz ott semmilyen folyó.
– Mégis, hogy megyek át ?
– Lábon semmiképp. Az emberek lába itt szokott maradni.
– Na és az álmok? Mi lesz a szép, tág szemű álmaimmal?
– Csak elapadnak, mint pártában maradt szűzek érintetlen melle.
– S akkor a távolság?
– Távolság sincs, csak egyféle beolvadás.
– ……..mint a mesékben……
– Hát azokat sem találták ki hiába.
– Úgy képzelem, mint mikor az égig érő fának
egyszer csak vége lesz.
– Látom már kapiskálod….
– De hol lesz akkor már a botom s az ujjpercem ?
– Feleslegek. Majd kopogok helyetted,
ott fenn, új Jeruzsálemben.