Végel Lászlónak

Szerelmünk volt és mostohánk lett,
de tán nem volt más, csak anyánk,
kit szintén megviselt az élet,
s ő megviselte a fiát,

és megvisel mindenkit, aki
kezdetben vakon bízik benne,
s addig nem tudja abbahagyni,
amíg rá nem szól a szerencse,

nekünk talán nincs is más dolgunk,
mint küzdeni a bizalmával,
ahogy kérdezni megtanultunk,
most kaparnunk kell, mint az állat,

látszatsírjából kikaparni,
megünnepelni azt az órát,
mikor mertünk nem vele halni:
feltámasztottuk Európát.