Milyen történet az, amely
visszafele alakul? és csak kering,
úgy jár körbe, mint egy pontos óra,
ismerős már minden szám, de a mutatókra
kapaszkodó piszkos csend-üzeneteket elolvasva,
felsikkant benned nem egyszer,
nem is utoljára, az a vadon élő,
benned maradt, lélekszakadtáig
nemlét ellen küzdő sóhaj.

A letelt időt nem változtathatod meg!
Azonban jóvátehetnél dolgokat, mint a létező és
a képzelt történések alatt ébredő kellemes vagy kínos perceket,
miként emlék az emlék, miben benne éltél,
elfogadni ami elmúlt, a következményeket,
elszámolni mindennel, mindennel
ami súlyos szívedben kéretlen is
még ott lehet.

Lehámozni a tisztátalant,
ülni a végtelen végeken, szép mezítelen
lelkeddel megbékélni, az előtted levő
fényforrások fele úgy tekinteni,
ahogyan a hasonlatosak hozzád,
mikor feléd néznek, kezed, kezek fele nyújtani,
átölelni és átölelve maradni.

Csak annyit, ezt akarod, addig, míg ez lehetséges.
Mit egy életed megenged neked.
Mert a lefutott köröd után,
csak egy pont maradsz. Ahogy mások is:
szépséghiba az angyalok arcán.