Egészen le van rohadva ez a téglagyár, pedig kár, mert itt lesz belőled komoly ember, Guru, vidékünk rejtett és langyos gulágán, itt kapnak munkát a visszafogottan kezdők és a gátlástalan haladók; ide jössz, Guru, amikor szabadulsz, bicepszedbe szépen tetovált – hogy is mondjam – vulvát hozol emlékbe a haza kipróbált intézeteiből, és akkor már tudod, mi az a sitt, a felfüggesztéssel megúszók itt törlesztenek, sokat mesélsz nekik a sittről, a báli késelőknek, tyúktolvajoknak, az IFET erdőit mértéktelenül dézsmálóknak, és természetesen a bábaasszonynak, vagyis Téglagyáros Mari néninek is sokat mesélsz, mert kinek mesélnél sokat, ha elsősorban nem Mari néninek, hiszen kedvence vagy, erősen szimpatikusnak talál, mindennap hoz neked cikóriakávét és szigorúan szál BT-t, mert azt mondja neked, Guru, hogy beosztással kell élni, akkoriban nagyon is odafigyelő beosztással élünk, Guru, és Téglagyáros Mari nénit is oda küldik törleszteni, a bábasszonyt is oda teszik, hogy legyen neki billogja, és Mari néni nem roppan bele a billogba, dehogyis roppan, szívós asszony, férfias jellem, lóháton jár és bürgeri csizmában , férfimellényt visel és bicskát ezüstláncon, ő a téglagyári focicsapat bekkelője, hátvédje, vagy hogy kell ezt mondani, aztán beüt a krach, Téglagyáros Mari nénit szélütés éri, beadják egy Maros-menti öregotthonba, ma is kézcsókkal köszönnek neki, sokan látogatják, mondják, noha az ágyban van, különösen nem viseli meg a baleset, és amikor felkeresed, Guru, mondogatja neked, emlékszel, lelkecském, eleget mondogatom neked, hogy csakis Protexel, de te tüntetőleg nem protexezel, és ha nem, akkor jössz hozzám uzsukálni, hogy Mari néni lenne szíves belenyúlni, és én nem bánom meg, hogy belenyúlok, Guru, mert ha nem én, ő teszi meg, feldug, öblöget patakparti gyökerek forrázott leveivel, emeli a kovácsüllőt napi több versenyt, miközben ott ülsz a diványon, Guru, lesed, hátha leszalad a vércsík a lábaszárán, nem szalad le, mert az nem úgy van, hogy könnyen leszalad a vércsík, nem drágám, nem, lelkecském, nem szalad az le olyan könnyen, mint gondolnád, aztán jön a mentő valakiért, elfut Etelkával, Guru, beszéli a falu, elfut, mert ráveszi a feje, hogy mesterkedjen, akkoriban ezt így mondják, Guru, hogy mesterkedés, csakhogy éppen mellészúr, nem jó az önkezűség, de hát miért nem megy el Mari nénihez, körülbelül ennyire nyilvánosan megy a dolog, aztán Mari néni szépen lepasszol a világnak, akárki megcsókolhatja, úgy sietsz, hová sietsz, drága gyermek, gyere még Téglagyáros Mari nénihez, Guru, pá, csókolok otthoni mindenkit, mondja neked Mari néni, átadom, átadom, mondod Téglagyáros Mari néninek, ugye, le van erősen robbanva, Guru, mire vársz, mondjad, hogy erősen le van robbanva ez a téglagyár, pedig egyszer plombálnak, ne járjon itt senki, és mi mégis, nem tudom, mi a fenét keresünk, Guru.