Kiss Székely Zoltán:Bevégezetlen ének a Földhöz

Kaszáld illatos halomba gondjaidat,
hagyd száradni az augusztusi napon!
Pihenj meg! Mért rázod üstököd konokon?
Mutasd inkább szoborszép combjaidat –
– a hullámzó erdőket, bársony hajadat –
– a felhőket – bontsd ki, hadd lobogjanak
és csiviteljenek szemeid – a madarak!

S amíg a Tejút csillagporában fekszel
valahol Közel-keleten a szádat…

…véresre csókolják a fegyverek.