a napokban hagyta el a nyomdát, a Kreatív Könyvkiadó gondozásában. A Mélység és magasság című kötet szerkesztője Bölöni Domokos, a fedőlapot Donáth Nagy György készítette, Kedei Zoltán festményének fölhasználásával. A szerző mutatványt küldött könyvéből a Káféhoz, abból szemelgettünk néhány verset, s egyúttal gratulálunk Fülöp Kálmán barátunknak. (CsG)

MINDEN A HELYÉN

Tegnapi álmunk
érintetlen,
minden a helyén –
maradjon emlék,

kint havazik,
s a földtakarón
fehér buborékok,
hópihe-lepkék,

szén-szürke fátyol,
hűvös az este –
egy szó-foszlány –
a gondolat fáraszt:

zenél a kályha,
s pattogó lánggal,
a vézna percekre
meleget áraszt.

---

ÖSSZEFÜGGÉSEK

Hajnali
kakaskukorékolás,
vastag felhőfüggöny
az álmos égkaréjon.

Csók csattan,
tiszta, mint az
álomból kilépő
csendes sóhajtás –
de éppen elég ahhoz,
hogy szemünkbe égjen
egy morzsányi kiábrándulás,
mert valahol félúton
találkozásaink kihulltak
az összefüggések
túlterhelt
hálójából.

---

PIHENÉS

A mindenség olykor
szívedbe markol –
úgy kínálja magát,
mint aki szeret,
de a meztelen
kitárulkozások
színjátéka
kételyt ébreszt
benned, mert
nem tudod, miért
teszi, pedig kívánod
megismerni rejtélyeit,
és ott keresed
a szavakban lapuló
tiszta igazságban,
amely felette áll
minden emberi tudásnak,
de a rejtőzködés veszélyei
megállítják a cselekvés
mozzanatát, és egy időre
pihen benned az akarat…

---

ŐSZ-ESTI SÉTA

Lassan eltűnnek
a tarlók, és
kopárság
jajdulbele
a fekete térbe –

némaságot
színlelnek
az erdők,
valami édes
remegés
suhan át
lépteim árnyán,
mint vasárnapi
harangszó a
pirkadás csendjén.

Ez már az ősz
zenéje, egy
szívet melengető
csodálatos dallam,
amely harmatcseppek
mosolyát csepegteti
remegő szívemre.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ