Ükanyám szereti a lószagú férfiakat, köztük legjobban természetesen ükapámat szereti, és ez nem túlzás, miért is lenne túlzás, ha valaki nőszemély elsősorban a lószagú férfiakat szereti, van benne valami ázsiai eredetű ősiség, ezek szerint őkapámban is van érezhető ősiség, amire büszke vagyok, nem amire, hanem ükapámra vagyok büszke, akit a lószag és más mindenek ellenére R. Lajos bajor herceg nevét viselő marosvásárhelyi 62. gyalogezredbe sorolnak be díszes végelbocsátási okmány szerint, noha nem is értem, lószagú férfiakat miért sorolnak gyalogezredekbe, mért nem a huszárokhoz, hiszen minden nyilvánvaló, az is nyilvánvaló, amit nézegetek, nem tudom, miért, mostanában egyre többször nézegetek, és nézegetve most már tudom, hogy a dualista korban (is) milyen cifrán hülyítettek, többek között ükapámat is hülyítették, aki bevonul, vagy akit befognak, hadba fognak, mit tudhatom már, ahonnan a családi legendárium szerint többször megszökik, vállán átvetett összefűzött bakanccsal jön hazafelé, a majdani strekkek mentén jön, hogy ne legyen nyoma szökésének, mert mezítláb jár a zsivány is, keressenek zsiványt hát, ilyenkor többnyire Terézsia ükanyámnál tart hűségfogadalmi ellenőrzést, disznózsírral megkeni a szegen lógó hámot, úgy ken, mint mielőtt bevonulna, ken, mintha nem kellene újra bevonulni, és azután is ken disznózsírral, hogy 1878. év decemberében leszerelik, akkor is a majdani strekkek mentén jön, nem mezítláb, katonacsizmában jön, hadd legyen nyoma, mert lehet, nem eleget nyom az, ami a lájbi zsebében van, bár egészségesen heveset süt, mégis ükapám hátán a lájbi, nehogy elvesszen, ami a belsőzsebben van, a cédula, így van mondva akkor, hogy cédula, pedig nem is cédula, hanem okirat, nem kell az okiratokat mindjárt lecédulázni, mert megmutatásra nyomták ki, ükapám megmutatja Terézsiának, szépnek tűnik Terézsiának az okirat, szép egy ilyen okirat, azért is szép, mert az ember át tud rajta szépen siklani, nem nézi az okiratba foglalt lesújtót, hogy írva rajta pennával Ő császári és apostoli királyi Felségének valóságos századosától, és a m. R honvédzászlóaljának parancsnokától, Guszecsok Gusztáv századostól, hogy Kiss Ferenc kir. honvéd szolgált 12 évet, 4 hónapot és 5 napot, a törvény szabta sorhadi és honvédségi védkötelezettségének eleget téve, mint közhonvéd, véglegesen elbocsáttatik, és mindezt elbocsátott ükapám berámáztatja, elvégre közhonvédségért szolgál 12 évet, 4 hónapot és öt napot, van öröm az ősiséget őrző házban hát, mert van szobafalon díszes okmány, házastársi ágy fölött van, hadd nézze ükanyám ősiséggel telt emberének vitézségét, nézi is sokat embere vitézségét, Terézsia ilyenkor kifelé fordul, így aztán később fiúgyermeket bevagoníroznak, sok fiúgyermeket elindítanak Galícia felé, viszi a vonat nótával ükapám előbb mezítláb, majd csizmával vert ösvényével szembe.