Az erő történetéből

Gyaloglás,
Gyaloglás, teherrel.
Gyaloglás teherrel hóban.
Gyaloglás teherrel hóban énekelve.
Gyaloglás teherrel hóban énekelve
hegynek fel. Gyaloglás teherrel
hóban énekelve hegynek fel,
mikor vállunkon a sebesült még-
egyszer akarta hallani
azt hogy —

Távirat

Hallom a fák zizegnek. Ez a hangja,
hogy nem maradok végleg önmagamban.
Hallom, ha kinn az éjjel asztalára
lekönyököl, munkához lát a lárma.
Valahol szállnak, mások máris szállnak
szél-szalagán a rendes elmúlásnak.

Feljegyzések a feljegyzésre

A pulzusom is elég, hogy pillana­
tonként fellökje ceruzámat. A
pulzusom így ír. Nemcsak az
évtizedek, a percek is nagyon
gyorsan telnek. Valaki aki
mindenki kortársa volt, a szí­
vének előírhatja, hogy: ebből
minden ritmusra egyet, aztán
minden ritmusra kettőt, aztán
mindenikre négyet. Aztán
minden negyedikre egyet. Aztán
az egészre egyetlenegyet, úgy
feszül a levegő millió gyökere,
mintha most készülne a táj
végre a jövőbe szállni. A világ
ép, csak ne tapintsa senki.

A Hét, 1973. április 27.